Kinek mi a véleménye a programozott császárról?

Én sejtem, mit akarsz mondani, csak az a gond, hogy azzal kezdted, hogy nincs akkora kötődés a császáros gyerekek és anyjuk között, meg hogy a császár nem szülés. Ahogy írtam korábban, ezzel elég sok csázáros lelkébe bele tudsz tiporni, mert sokan amúgy is lelkibetegek ettől, s ha a magas lóról még le is nézik őket, hááát...

Engem sose zavart, hogy beavatkozással jöttek világra a gyerekeim, a kötődés is rendesen kialakult (elmondhatom, mert már mindketten ovisok, úgyhogy az évek igazolták ezt), de sajnos sokakban elültették ezt a hülyeséget, és még rá is erősít a környezet, és kész az önmagát generáló probléma.

Igen, persze, amikor te nyomod ki a gyereket, az csodás dolog, meg minden, de ezt így a többiek orra alá dörgölni... És hidd el, császárosként is csodálatos dolog, amikor odaviszik a picit megmutatni, csak nem olyan ősanyás, na, ez igaz.

Nem tudom,minek kell az elsőt kiosztogatni,amikor csak leírta a véleményét.KULTÚRÁLTAN,ami rólatok nem mondható el.Kiforgatjátok a szavait,bár nem is akarjátok érteni,hogy mit ír,ti csak hajtjátok a magatokét.

Az meg a másik,hogy egy szülész ismerősöm sem tartja a császárt szülésnek.Direkt megkérdeztem.Lehet kötekedni,hogy biztos vette a diplomáját.További szép napot és bele lehet törődni,hogy ha fejre álltok sem lesz egy műtétből szülés.

Kit érdekel, hogy minek nevezzük? Szülés, műtét... A lényeg egy élet világra hozása. Én is császáros vagyok, titkon reméltem is, hogy az leszek, de nekem is pont egy lombikos ismerősöm mondta, hogy én nem is szültem. Megjegyzem, neki is progis császár lett volna, de korababa lett, gyors, természetes úton. Nekem nem volt szívem visszavágni neki a lombik miatt...

Egyébként elakadt a medencémben a 4,5 kilós babám.

Akkor most egy vélemény a császárral született gyerek oldaláról, mert én az voltam harmincnyolc évvel ezelőtt.

Nagyon jó volt a kapcsolatom az édesanyámmal, és a mai napig elmondhatom, hogy a világon őt szerettem a legjobban (már nem él sajnos). A legjobb barátom volt, és mindig nagyon büszke voltam, hogy ő az édesanyám.

Most 32 hetes terhes vagyok és remélem, hogy természetes úton szülök majd, de nem lesz kisebbségi érzésem attól, ha esetleg császárral kell majd világra hoznom a kislányomat. Inkább az aggaszt, hogy tudok-e majd később olyan szuper édesanya lenni, mint amilyen az enyém volt.