Kinek mi a véleménye a programozott császárról?

Első!

Micsoda orbitális butaság!!!

Ilyen véleményt egyszerűen nem alkothatsz, a másik oldal ismerete nélkül!

Nekem szinte az összes ismerősöm császárral szült, mindegyik imádja a babáját, fantasztikus anyák, és különleges kapcsolat van köztük és gyerekek között, kivétel nélkül! Irigylésre méltó...

Én egyik gyermekem életét sem kockáztatnám azért, hogy a mellemet verhessem, hogy én bizony megszültem egy gyereket. Választhattam az elsőnél (faros volt), császár mellett döntöttem. A műtét közben derült ki, hogy nem lehetett volna természetes szülés, mert a talpa volt bent a szülőcsatornában, nem a feneke.

A másodiknál is császár lesz, most is én döntöttem így, mivel nem szeretném, hogy szétrepedjen a heg erőlködés közben (csak 2 év lesz a két császár között). Lehet lepontozni, de én a császármetszést ajánlom.

Ja, és aki azt mondja, hogy kevésbé fájdalmas a császár, hát próbálja ki! :)

Az a véleményem, hogy mindenki úgy szül, ahogy akar/tud.

Nem hiszem, hogy a szülés módján múlna a kötődés. Megszülni egy dolog, utána jön a munka java, hogy milyen kapcsolatot alakít ki az anya a babájával.

Én 3 babát szültem simán, a nővérem 3-at császárral. Egyformán nagyon kötődnek hozzánk a gyerekeink.

Mind a két szülés mellett van pro és kontra is.

A sima szülés után sokkal könnyebb a felépülés. Én 3 nagy babát szültem, utána 2 órával már simán ültem-jártam és a tej is hamar beindult. De ez csak akkor van így, ha minden rendben van. Sok olyan nőt ismerek,a ki megsínylette a hüvelyi szülést, és sok hónappal utána is gond volt a szexuális életükkel. Vagy másik eset, amikor a baba oxigénhiánnyal született, és nem is mondták kórházban. Aztán gyógytornászhoz kerültek, és a konduktor mondta is, hogy bizony rengeteg gyerek kerül emiatt hozzájuk, és tudják is, hogy melyik kórházakból a legtöbben, ahol ugye nagyon erőltetik a hüvelyi szülést... Viszont ha minden jól megy, akkor tényleg ez a legjobb módja a szülésnek. Én direkt úgy választottam orvost, akiben 100%osan megbízom, és tudom, hogy nem erőlteti a dolgot, ha nem megy, és azt teszi, ami a babának a legjobb.

Császár hátránya, hogy lassabban épül fel az ember. Ez többedik gyereknél különösen rossz, hogy még fel se veheti az ember a nagyobbikat, akinek olyankor annyira nagy szüksége van az anyjára. A császárosoknak sokszor nem húzódik vissza úgy a hasa, ezt sok anyukánál láttam, marad utána pocak. A tej is nehezebben indul be. A 3. babára is kevesebb az esély, vagy gondok lehetnek. Koraszülés, vagy rosszabb is, ha nem bírja a heg.

Ezek jutnak hirtelen eszembe :)

Senki sem vitatta, hogy a sima szülés a természetes.

Itt arról van szó, hogy nem tartjátok szülésnek a császárt. Ezt a logikát követve a lombikos vagy imszeminációval fogant gyerek pedig nem gyerek.

Kedves első! Rettenetesen korlátolt és szűk látókörű vagy! Miből gondolod, hogy egy császáros nem szenved meg a babáért? Én közel 20 órát vajúdtam, ebből az utolsó 8 órát fekve, gépre és infúziókra kötve. Kaptam oxitocint, cukros infúziót, oxigént. Már csak a kitolás lett volna vissza, de belázasodtam, műteni kellett. Tudom, hogy ez nem verseny, de a császár utáni fájdalmamat szívesen elcserélném a kitolási fájdalmakra.

De egyébként azt sem értem, hogy a szülés miért egyenlő a szenvedéssel és a fájdalommal? Szerintem a szülés egy gyermek világrahozatalát jelenti. Aki 2 óra alatt megszül természetes úton az már kijelentheti szerinted, hogy szült? Vagy még ő sem szenvedett eléggé? Gondolom, szerinted az EDA is ördögtől való.

Soha nem értettem az ilyen mártír anyukákat.

Kedves kérdező! Szerintem jól döntöttél. Mindkét fajta szülésnek vannak előnyei és hátrányai. A fájdalom szerintem senkinél nem szempont ilyenkor. A természetes szülés után rögtön megkapod a babát, el tudod látni. A császár viszont biztonságosabb és gondolni kell a meglévő gyerkőcre is. Nekem speciel szétvált a hegem.