Megtudni a nemét vagy meglepetés baba legyen?

Igen,tudtam.Nekem is fura volt néha,de még halvány megérzésem sem volt,és örültem neki.Nyilván az is közrejátszott,hogy sokat szenvedtünk azért,hogy Ő legyen,és csak az érdekelt,hogy megvan-e keze,lába,szíve,agya,egyéb részei,és egy kicsit sem,hogy mi van a lába között:)

Írták többen,hogy fontos lenne tudni a babaszoba színét,nekem ez nem volt fontos abszolút uniszex volt mindene(a rózsaszíntől eleve kiráz a hideg),és hogy hogyan szólítsd.Nos neki is volt neve,beceneve,amin mindenki hívta,így ez sem okozott problémát,mert pl. hiába tudtam volna előre,hogy fiú,és eldöntjük a nevét,fél éven keresztül mondjuk Petikének hívjuk,és szülés után ránézünk,és azt mondjuk,nem Petikés,hanem inkább Attilás,akkor az ugyan olyan,mintha fiú néven szólítod a kislányt.

De ez csak egy vélemény,és neked a szívedre kell hallgatnod.Ha bizonytalan vagy,inkább tudd meg(ha ő is akarja:))

ondjuk,nem Petikés,hanem inkább Attilás,akkor az ugyan olyan,mintha fiú néven szólítod a kislányt.

ezzel én nem értek egyet....egyáltalán nem ugyan olyan a kettő szerintem!!!!

Szia!

Én tuti nem bírnám ki szülésig,ha van mód megtudni a nemét.Első babámat várom és terhesség előtt valamint a terhesség elején is végig úgy éreztem,hogy fiú.A nyakamat tettem volna rá:) Aztán a 12.héten azt mondták,hogy ha tippelni kéne,lányt mondanának,de nem nagyon hittük el,majd a 16.héten 80%-os kislánynak mondták és azóta folyamatosan lány:) Örülök,hogy tudom a nemét,mert nem mindegy,hogy fiamként vagy lányomként gondolok rá.És így legalább bátran megvehettem a rózsaszín kardigánt,amit kisfiúra nem adnék..:)

Szégyenlős a drága:D

Most még inkább azt mondom,hogy ne.Hidd el,tényleg nagy élmény,hogy csak a végén tudod meg.