Van itt olyan, aki abortuszra akart menni, de meggondolta magát?

Igen, én. Besikerült, van már két gyerekünk, és 40 leszek. a korom miatt aggódom, de nem volt szívem elvetetni, azt hiszem, egész életemben bántam volna. Most vagyok 16 hetes, remélem egészséges lesz, izgulok érte, mennem kell majd magzatvízvizsgálatra is a jövő héten. Az ismerőseim közt megoszlanak a vélemények, van aki hülyének néz, amiért 40 évesen szülnék egy harmadik gyermeket.

De így döntöttünk, s nem bánom. Ja, örökbefogadás eszembe sem jutott az én esetemben. Az inkább egy fiatal lánynak megoldás, aki szintén nem akar abortuszt, de még nem tud vállalni egy gyereket, pl. tanul vagy ilyesmi.

Hát én is kíváncsi vagyok a többi válaszra is.

Ne aggódj, nem lesz semmi gond.

3. unokám 40 feletti új menytől született, bűbájos, 7,5 hónapos. Feleség ágon van 22 és 20éves fiú lány, apai ágon 22 és 15 fiú. Ja, az új jövevény is fiú.

Picit talán túlhordva született, max 1 hét, de ki tudja, mondhatnám össze-vissza beszéltek az orvosok...

Én nem gondoltam meg magam, és ezt nem bántam meg. Később egy barátnőm is terhes lett, ő megtartotta végül, bár ő is sokat gondolkodott rajta. Nem egyszerű az élete, de kicsit irigylem, hogy végigcsinálta. Bár én továbbra is azt mondom, hogy én jól döntöttem. Tudom, hogy kicsit ellentmondásos. Akárki akárhogy dönt a lényeg, hogy ne nézzen vissza szerintem. Egyszer hozott egy döntést, mert az volt számára a jobb. Mikor terhes lettem a férjemtől kicsit féltem, hogy előjön belőlem az, hogy rosszul döntöttem akkor. De lényegében pont az ellenkezője történt, megnyugodtam, hogy akkor kellett gyerekemnek születni, a férjemtől, így a legjobb.

Viszont ott a keresztfiam, a barátnőm fia, és tudom, hogy nekik meg így jó. Végigcsinálja egyedül, támogatással. Én is megkaptam volna egyébként, de nem éreztem magam felkészültnek a gyerekre, főleg nem egyedülálló anyaként.

Akárhogy döntesz (ha rólad van szó) jó lesz :)

Nyugi 40 évesen nem gáz , anyukám 43 volt mikor szülte a tesómat , együtt voltunk terhesek , engem 20 évesen szült én meg az első lányomat 23 évesen!

Viszont a témához térve a második lányom után úgy gondoltam , nem akarok mégegyet , hisz alig fértünk el a lakásba (2szobás kis lakásba laktunk ) , nem is akartunk , így ovszer injekciot adatam . Mikor a kicsi 1.5 éves volt injekció melett becsuszot a kicsi , én elakartam vetetni ( nem tudtuk volna hova tenni a kiságyát , így a 2 gyerek is nehéz , a párom külföldön dolgozik , úgy , hogy mindig szombaton jön meg vasárnap megy el ) , elakartam vetetni . Én egy azért nem vetettem el , mivel a nagyobbik lányom (6éves) oda jött hozzám (kb.3hos lehetem ) rámnézet és megkérdezte anya te megint terhes vagy !? Én annyira örülök neki , remélem végre öcsi lesz ezt mondta és megpuszilta a hasam . Persze ilyenkor még nem látszot rajtam , csak ugye hánytam meg tipikus terheségi tünetek és észre vette meg ugye alapból 50 kg vagyok szóval azért egy kicsit meglátszodot talán . Eldöntöttem , hogy megtartjuk , hisz már dobog a szive nem fogom eldobni magamtól . A párom szülei felajánlották , hogy költôzünk a felső szintre hozzájuk , amit megcsináltak nekünk , felújították , nagyon szép lett és végre falun lakhatunk . Én az örökbeadáson nem gondolkodtam.

Ma egy 7éves nagylány , 3 éves kicsilány , 11 hónapos kisfiú anyukája vagyok