Miért félek? Jó anya leszek?

Szia!

Ahogy olvastam a soraidat, mintha az én történetemet és félelmeimet írtad volna le... Ez elképesztő.

Én is 2 vetélésen vagyok túl, amelyekből egyikkel sem jutottam el odáig, hogy szívhang, és most tartok a 7. hétnél, a múlthéten voltam dokinál, szépen látszódott a pulzálás. :) Borzasztó élmény volt, de mindeközben félek, hogy semmi baj ne legyen és szintén vannak aggályaim a jó anyaságot illetően. :) Szerintem ez az előzmények miatt van, ha túl leszünk a 12. héten, akkor talán elmúlik. Kitartást és boldog babavárást neked is!!!

Hát én is nagyon remélem. :)

Egyébként te hányadik héten vagy most?

sziasztok, az én sztorim más, elsőre összejött de hiába mentem a poz teszttel a dokihoz boldogan, azt mondta nem látja, elhalt, majd 1 hétre rá látta, öröm boldogság, rá újabb egy hétre elkezdtem vérezni, 2 hét fekvés, aggódás, ilyen kezdet után nem mondanám felhőtlenül boldognak a babavárást, 12.hét után sem... DE! 38.hét végéig húztuk, makkegészséges!

Másodikkal is véreztem, 4hét fekvés, izgulás h ő megmarad-e, de egyelőre bent van és próbálok pozitívabban hozzáállni mint első terhességhez. Be kell tartani az orvosi utasításokat és elhinni h ezúttal sikerül. Az meg hogy ki milyen anya lesz, elhatározás kérdése és mindig lehet menet közben korrigálni. Minden rendben lesz!!!

Az első vetélésem nekem is 7 hetesen volt, de nem volt üres petezsák, csak nem fejlődött az baba. :( A másodiknál 4-5 hetes lehettem, ott érzetem is, hogy nem fog megmaradni. Mind a kétszer magamtól ürültem ki nem volt műtét.

Ilyen sokáig mi se jutottunk még, nagyon boldog is vagyok emiatt, de rettentően félek. :) :( Pedig nem lenne szabad. Jövő hét szerdán este újra megyek a dokimhoz, hogy megnézze minden oké-e. Próbálok pozitívan hozzáállni,mindennek rendben kell lennie, és így is lesz mindkettőnkkel. :)

Oké, írok mindenképp. :)

Lehet priviben fogok.

Nekem csak 1 vetélésem volt korábban, de így is végigizgultam a terhességemet. Pedig az nem jó, mert a baba is megérzi a stresszt, de az ember egyszerűen nem tudja kikapcsolni azt a kis vészvillogót a fejében. Végig minden rendben volt, csak a 26. hét körül vette észre a doki, hogy kicsit kinyílt a méhszájam, és azonnal veszélyeztetett terhesnek nyilvánított. Semmi szokatlant nem éreztem, nagyon is jól voltam, és érdekes módon akkor már nem is igazán hittem el, hogy ebből bármi gond lehet, dolgoztam tovább, nem mentem táppénzre. Az mondjuk végig aggasztott, hogy nem éreztem a baba mozgását, csak nagyon-nagyon ritkán, és alig. Ennek mondjuk szerintem az volt az oka, hogy elöl volt a méhlepény, meg még a hasamon is vastag zsírpárna, tehát ki voltam párnázva. Így aztán mindig attól féltem, hogy esetleg nem él a babám. Amikor befektettek a kórházba a nyíló méhszáj miatt, minden nap meghallgatták a baba szívhangját többször is, ez mindig nagyon megnyugtatott. Előtte meg alig vártam az UH vizsgálatokat, még privát is elmentem, hogy megbizonyosodjak róla, a babával minden rendben. Szóval teljesen rendben van, hogy aggódsz. Én aztán a 34. héten megszültem, de a baba így is egészséges lett, semmi gond nem volt belőle, a szülés is nagyon könnyen ment.

Anyai ösztönöket még ne várj, nekem még szülés után sem voltak, el kellett telnie hónapoknak, mire úgy éreztem, hogy az tényleg az én babám ott a karomban.