Kinek mi segített átvészelni a baba elvesztését?

2 éve én is 9 hetesen tudtam meg, hogy nem él a magzatom :( Vigasztalhatatlan voltam, mivel várt baba volt, és életem első terhessége. A legnagyobb boldogság után jött a legnagyobb szomorúság. Úgy gondolom, hogy megnyugvás (átvészelés) csak úgy lehetséges, ha az ember ad időt magának arra, hogy gyászoljon. Mert ez igenis gyász, még, ha nem is megszületett emberről van szó. Jó, ha tud az ember sírni, minél többet, annál jobb, ilyenkor tisztul a fájdalom a szívből. Mivel nyilván kívülállóként az ember tehetetlennek érzi magát, hogy igazából nem segíthet, nincs könnyű dolgod. Pár napig szerintem max. annyi, amit tudsz tenni, hogy mellé ülsz, és talán egy szót sem szólsz. Ilyenkor még nem vigasztalnak azok a tanácsok, hogy "Ne keseredj el, lehet még babád, akár 5 is.", vagy "Sajnos a nőknek mintegy fele átéli ezt, akár többször is az életében.", "Tovább kell lépni!". Ezek már csak akkor jöhetnek, ha ő is vevő, vagy eljut odáig, hogy kérdezgessen. Addig egyszerűen csak éreztetni kell Vele, hogy szereted és mellette vagy. Ha ezen túl lesztek, lehet még tenni, amit javasolnék, az itt elég hosszú lenne, írj privit, ha érdekel, levélben megírom.

Végső, bár előfordul, hogy még akkor sem teljes vigaszt idővel egy másik baba adhat. Nálam legalábbis 11 hónappal a szomorú hír után megszületett a kislányom. Ő adott értelmet még annak a bizonyos fájdalomnak is, amit akkor átéltem. Ma már mindent másképp látok miatta. Igazi kis tanító mester.