Ha elkezd levallni a lepeny, a baba mit csinal?

Nagyon köszönöm a választ! Azt mondta a doki, hogy sajnos nem mindig érzi az ember, és nem is mindig vérzik kifelé. De általában görcs és vérzés kíséri. De én szeretek midnenre felkészülni, NEM aggdok vagy ilyesmi, de ez a negyedik és egyben első sikeres terhességem, vetélések és missed ab. után, és a lepény a méhszájnál van, így nagyobb a rizikó. Mondta, hogy ő már sajnos találkozott olyannal, hogy 2 liter vér volt a nő hasában, és egy halott baba :( De ez baromira ritka. Most vagyok a 27. hétben, nem szültem még, nem vált még le lepényem, 22 éves vagyok, vérszegénységem sincs, alacsony a vérnyomásom, hasba se vágtam még magam és drogos sem vagyok. :D Így egész jól hangzik a felsorolt listád alapján a kockázat.. :)

Csak szeretném tudni, hogy ha nem is érzem biztosra hogy ez van -ha netán bekövetkezik, de nem fog- hogy a baba viselkedéséből látszik-e? Mert azt mondta a doki, hogy ahol leválik a lepény -részlegesen-, ott ugye nincs gázcsere, és az olyan, mintha nekem kitépnék a fél tüdőmet. Olyankor a baba lassul vajon, mert kevés az oxigén, vagy gyorsabb a szive, mert szenved? Ezt nem tudom. Mert van figyelőnk, szoktam hallgatni, hogy rendben van-e :) Csak nem tudom, hogy ha rendben van a szívhangja, akkor az megnyugvásra ad-e okot, ha pl fáj a hasam.

Mégegyszer köszönöm a válaszod! :)

Nagyon aranyos vagy, köszönöm :)) Nem aggódok egyébként, nem is gondolok rá, én inkább olyan típus vagyok, hogy szeretem tudni mi történik. Már 10 éves koromban is műtöttek arcüreg cisztával, és végig kérdeztem hogy oké, nem hisztériázok meg semmi, csak mondják el mit csinálnak (ezt az után kezdtem, hogy viccen kívül, elindult az arcom/orrom felé egy minimum 15-20 centis fecskendővel.... elmondta hogy ott már érzésteklenítettek, nem fog fájni ahogy feltolja a homlokomig kb azt a tűt, csak recsegést fogok érezni, és így is volt. Nem kapálóztam, nem voltam hisztis. Aztán végignéztem a műtétet is, nézhettem sztetoszkóppal a cisztát belülről :D)

Szóval én csak azt akarom elkerülni, hogy pánikoljak. Mert annál nincs rosszabb, mert ritkán volt eddig olyan, hogy nagyon féltem, de olyankor lefagyok, mintha sokkos lennék. Az is nagyon sokat segített nekem, hogy olvastam már a missed ab.ról, és bár reménykedtem, mégis fel voltam készülve, hogy nem lesz szívhang. Üvöltöztek velem, hogy pozitívan gondolkozzak és ne erre godnoljak mert minden rednben lesz, de én NEM bevonzom, és nem erre gondolok, csak tisztában akartam lenni a lehetőségekkel, és hogy őszínte legyek, nem tudom mit kezdtem volna, ha boldogan megyek be a dokihoz, hogy na mutassa a babámat, és közli, hogy "hát ez semmi, ez elhalt". Jó volt úgy hallani ezt, hogy hallottam, hogy ilyen létezik. Ettől persze még rossz volt, és sírtam meg minden, de én ilyen vagyok nekem ez segít.

Egyedül vagyok itthon rengeteget, mert a párom dolgozik, és ha bármi baj van, KELL annyi erő magamban, hogy felismerjem a bajt, ne lesokkoljak, és magamrí hívjam a mentőt, mert tökölni nem fogok. Csak agyilag előbb el kell oda jutnom. De egyébként midnen rendben a babával, virgoncka, nagyon szép ritmusos a szívverése, és egyértelműen látszott már most, hogy az apukája orrát örökölte :))) szóval nem aggódom halálra magam, sőt nem is gondolok erre, nincsenek rémképeim, de akkor is, ha így alakul, fel kell magam készíteni arra, hogy meg tudjak mozdulni. :)

Még egyszer nagyon köszönöm a válaszod :))