Ha megszületik a baba, új értelmet nyer az élet. Ez mindig így van, vagy csak mítosz?

Sok helyen olvasom, hogy amint a kezébe fogja a nő a babáját, onnantól el sem tudja képzelni az életét nélküle, teljesen átértékelődik minden az életében.

Én ezt még nem tudom elképzelni, pedig közel a szülés.

Ez akkor is így van, ha a várandósság alatt tele vagyunk kétségekkel??

Hiába vágytunk a babára, és persze örülök, hogy megfogant, mégis tele vagyok félelemmel, bepánikoltam, hogy nem sokára megszűnik a függetlenségem, nem mehetek ki az utcára egyedül akkor, mikor akarok, nem pisilhetek, alhatok, ehetek, szexelhetek akkor, mikor én szeretném stb.

Sokszor gondolom azt, hogy nem is vagyok való anyának, annyira akaratos, önálló személyiség vagyok, nem tudom elképzelni, hogy föladom az eddigi életritmusom, kedvteléseim egy új ember miatt.

Ráadásul féltem a kapcsolatunk intimitását, hiszen most egy harmadik személy is belép az életünkbe, pedig mi most olyan jól elvagyunk kettesben.

Férjem már nagyon várja a babánk, csak bennem vannak ezek a kétségek.

Akinek voltak hasonló kétségei, szülés után megváltozott a gondolkodása?

Vagy tényleg rossz anya leszek, ha már most nem örülök felhőtlenül?

36+2heteskm