Akinek első babát kellett elvetetni 12 hét előtt, akár egészségügyi okból, akár "súlyos válsághelyzet" miatt és utána később babája lett, hogy érzett?
Úgy értem konkrétan, hogy a későbbi babát tekinti első babának vagy az első terhességet, ahol igazából baba nem lett belőle. Egyszerűbb e úgy feldolgozni egy abortuszt, hogy nem is tekinted tehességnek, úgy teszel, mintha nem történt volna meg?Szóval amíg még olyan pici, magzat kialakul e az az érzés, hogy az egy gyermek vagy ez csak a későbbi terhességnél?Remélem normálisan le tudtam írni mit akarok kérdezni.
Ja és senkit nem fogok bántani, nem az érdekel, hogy ki miért döntött műtét mellet és nem ítélkezem!
válasza:én nem tekintettem babának. akkor nagyon sokat gondoltam rá, és utána még évekig, hogy mi lett volna ha megtartom. és mindig oda jutottam, hogy nem lett volna jó. tanultam, a pasi sem vállalta volna a gyereket. tudom, hogy nem támogatott volna, a szüleimre sem számíthattam volna anyagilag annyira, hogy mindent meg tudjak neki adni.
Így én eltettem ezt a dolgot magamban a jó döntések listájára, még ha fájó döntés volt is.
Mikor terhes lettem, nagyon vártuk ezt a babát férjemmel, és egyszer sem jutott eszembe az abortuszom.
Amit kérdeztél, az anyai érzés,bennem az első terhességnél nem alakult ki. talán azért nem, mert nem terveztem, nem akartam a gyereket.
egészen már lett volna, ha most, amit akartunk, azt mondják, hogy valamilyen okból el kell vetetni. ez fájó pont lett volna, és biztos, hogy teljesen másképpen éltem volna meg.
Remélem meg tudtam fogalmazni amire kíváncsi voltal!
teljes mértékben, pont erre voltam kíváncsi. köszönöm a választ.
azt megkérdezhetem, hogy az apa ugyanaz volt mindkét esetben?
érdekel más véleménye is még!
válasza: válasza:Egyetértek az elsővel is és a második válaszadóval is. Ha tényleg nem szeretted volna a babát, megvolt rá az ok, amiért nem lehetett megtartani, akkor tényleg nem fogod fel, hogy egy babát vártál. Velem is így volt, még én magam is fiatal voltam, felelőtlen, a pasi lelépett, a szülők nem támogattak volna, ha megtartom. Jobb döntés volt elvetetni, mégha fájt is akkor. Ezt el lehet felejteni, mégha nem is teljesen. Néha eszembe jut, hogy mi lett volna ha, már milyen nagy lenne, stb...
Most viszont, hogy szerető párommal együtt várjuk a közös babánkat, mindent meg tudunk neki adni, minden körülmény adott, már elég érettek vagyunk, a szülők mostmár mellettünk állnak, így, ha valami baja lett volna, akkor azt biztos nehéz lett volna feldolgozni.
válasza:Szia!
18 évesen volt 2 abortuszom, fel sem fogtam, hogy mire készülök, egy percig sem gondoltam arra, hogy babát várok, mert nem vártam, nem akartam őket, sőt semmit sem tudtam a fejlődési szakaszukról, hogy már dobog a szívük és mozog kezük-lábuk. Évekig nem is gondoltam a történtekre. Most 32 éves vagyok, 9. éve vagyok ebben a párkapcsolatban, boldogan várjuk az első kisbabánkat. De eleinte uh-n amikor először láttam a kis szívét dobogni és amikor megláttam, hogy hogyan kapálódzik, hát egyből eszembe jutott az a két baba... most 14 év után sírattam meg amit tettem velük, de le is zártam a témát. A múltat már nem változtathatom meg és akkor nem is tudtam volna máskép cselekedni. Csak a jövőre gondolok és minden szeretetet megfogok adni ennek a csöpségnek.
Miért tetted fel ezt a kérdést? Döntés előtt állsz? Nagyon érdekelne és komolyan!
köszönöm mindenkinek a válaszát!
nem, sajnos már döntés után állok...és igazából úgy vagyok most vele, hogy még nem tudom felfogni. olyan, mintha nem is történt volna meg ez az egész, hogy én terhes voltam??meg műtét is volt?tudom, hogy megtörtént, de felfoghatatlan. és épp ezért, nem is voltam még annyira kiborulva és nem értem miért. illetve hullámzik, egyszer napokon át bőgök és siratom a kisbabámat, másnap meg arra gondolok, hogy ez volt a "jó" döntés, mert nem tudtam volna rendesen felnevelni.
ezért érdekelt más hogyan dolgozta ezt fel.
válasza:Igen, láttam, nem én pontoztalak le, direkt ezért is írtam, hogy mindenkit felpontozok. Tudom, hogy 90% nagyon abortusz ellenes és nem értik meg, hogy sokszor nincs más választás.
Ezért gondoltam, nyitok egy új kérdést, ahol őszinte választ várok mindenkitől ,de valaki ezt is megtalálta és lepontozott titeket. Én már úgy vagyok amúgy vele, hogy nem érdekel a pontozás, őszintén szoktam válaszolni.
Azért remélem még írtok ide és nem ijeszt meg senkit a lepontozós valaki!
És igen, az idő majd remélem begyógyít minden sebet....és nagyon várom, hogy eljöjjön az ideje annak ,hogy babám lehessen és ő majd segít felejteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!