Rettenetesen félek, hogy mi lesz, ha megszületik a kislányunk?
nagyon félek attól, a párom reakcióitól. pl az éjszakázásoktól. félek, hogy nem fogja bírni, hogy megutál majd, hogy elhagy...
igazából nincs is okom az ilyenek miatt aggódni, hiszen annyira más lett mióta a kislányunkat várom. sokkal jobban figyel rám, nem ingerült velem (a munkájából kifolyólag nagyon stresszes), sőt inkább hallgatja a fecsegésem, minthogy letorkoljon. de félek, hogyha megszületik a baba akkor is ilyen türelemmel lesz majd felénk? nem fog elhagyni minket? szóval rengeteg ilyen félelmem van. ezeket nem akarom elmondani neki, mert csak kinevetne, azt mondaná, ha így állnának a dolgok, akkor nem akart volna családot alapítani velem. de mégis... (nem idegesítem magam ezzel egyébként, csak néha jutnak eszembe ilyen "őrültségek")
ti nem aggódtok ilyenek miatt? normális ez egyáltalán?
A hormonok csinálják ezt veled, de szerintem nem ártana, ha beszélnél vele erről, ezekről a gondolataidról. Nem jó az ilyet magadba fojtani...
És egyébként csak egy kérdés: honnan tudod, hogy "éjszakázni" fogtok? Kisfiam pl. az első itthon töltött éjszakától kezdve csak 1x kelt éjjel, azt is csak 6 hetes koráig, mert onnantól kezdve átaludta az éjszakát! Őszintén kívánom, hogy nálatok is ez legyen! Egyáltalán nem törvényszerű, hogy nem fogtok aludni nyugodtan.
Szerintem csak a hormonok játéka ez. Meg persze tudod Te is, hogy gyökeresen megváltozik az életetek, csak mivel ismeretlen területre léptek, nem tudod mi vár rád. De ne aggódj, azért az apukák is veszik az akadályt. :) Ki jobban, ki kicsit nehezebben, de az utóbbiak is belerázódnak az új mindennapokba. Azért nem az a tendencia, hogy a férjek elhagyják a feleségüket és a kisbabájukat! Minden rendben lesz, nyugi!!
Hogy agyaltam-e ilyesmin? Meg sem fordult a fejemben. Nekem egyetlen félelmem volt! Hogy rossz alvó lesz a babám. Már a szülés előtt hónapokkal ezen paráztam. :) Hát nem is lett egy mormota. :))
az éjszakázás... hát mindenkitől ezt hallom, hogy mennyit volt fent a picivel. remélem jó baba lesz, de ha nem, én akkor is szeretni fogom.
ezért is írtam ki ide a kérdést, mert muszáj volt elmondanom. sajnos a barátaim eltávolodtak tőlem, mert nekem már nem a bulizás az első. viszonylag fiatal (22 éves) vagyok, így megértem őket, csak ők nem engem... de ez van, majd jönnek mások helyettük. édesanyámat meg nem akarom traktálni az ilyenekkel.
Természetes, hogy aggodalmaskodsz, hiszen egy merőben új élethelyzet előtt állsz. Gyökerestől megváltozik majd minden, de ezzel együtt te is, és a párod is. Csak csodálkoztok nagyokat, h "jé, zokszó nélkül erről is meg arról is lemondtunk a gyerekért, ezt is megtesszük érte, meg azt is...stb." Csupa olyan dolgot, amit gyerektelenként az ember csak döbbenten nézett más családok életében.
Amíg nem volt meg a kislányunk, rettenetesen sajnáltam azokat a fiatal szülőket, akik soha sehová nem tudtak szórakozni menni, nem tudtak egy étteremben nyugodtan enni, mert a gyereket kellett pesztrálni stb. Gondoltam magamban, szegények, milyen boldogtalanok lehetnek. Aztán itt van a 16 hónapos kislányunk, mióta megszületett, nem aludtunk végig egy éjszakát se, szinte sohasem járunk el szórakozni, magunkra alig-alig van időnk, de imádjuk őt, és el se tudjuk képzelni, h hogyan tudtunk meglenni nélküle. :)
Így leszel majd te is meg a párod is, ne aggódj!
2.: én az első válaszoló vagyok, tegyél magasról ezekre a pontozásokra. Egy másik válaszhoz alvás témában majdnem hasonlót írtam mint te, aztán most néztem, hogy nagyon nem tetszett senkinek.
Úgy látszik az alvás-szoptatás-oltás téma az, ami véres háborút tud indítani az anyukák között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!