Más is éreztem már úgy mint én hogy nem szeret terhes lenni?

Én azt szoktam mondani, hogy a következő gyerekemet már tényleg hozhatná a gólya (2 van, később még szeretnék, ha a körülmények olyanok lesznek).

De a baba megszületése után nagyon jó volt, hogy "visszakaptam a testem". Sőt, továbbmegyek, az volt a legjobb, amikor már a szoptatást is abbahagytuk. Ezért biztos megköveznének meg szétszednének sokan, nem érdekel :).

Jobb így, hogy nem kell extrán vigyázni magamra, és hogy ha neadjisten vmi egészségtelen dologra vágyok, akkor azzal nem mérgezem őket. De leginkább a bedagadt lábat, hányingert / hányást, majd gyomorégést, zsíros hajat, óriási gyulladt pattanásokat, ingerlékenységet, fáradtságot, migrént (ami nem enyhült, sőt...) viseltem nehezen.

Csatlakozom! Én sem szerettem igazán! Az elejétől már gyomorsavam volt, ami kis szünettel kitartott a végéig, fájt a farokcsigolyám, sajnos sokat is híztam stb. Nem úgy tudtam öltözködni, mozogni. Szóval nekem sem volt az az eufórikus érzés!

De utána már nagyon jó lett!:)))

De jó, hogy más is így érez!

Sokszor azt gondolom, mégsem nekem való az anyaság, mert ha elkezdem ugyanezeket mondani anyának, vagy unokatesómnak, ők mindig azt válaszolják, hogy akkor minek neked gyerek?

Pedig nagyon vártuk a babát, nem jött össze könnyen, most mégis alig várom, hogy vége legyen.

Utálom a túlzott érzékenységemet, hisztiket (na eddig sem voltam szent...), hogy nem bírok már egy jót túrázni, a szexuális életem az eddigiekhez képest szörnyű (régebben nagy ritkán maradt ki 1-1 nap), ha meg szeretkezünk, akkor is itt fáj, ott nyom szegény férjem és igenis vágyom már arra, hogy végre egy ültő helyemben megigyak 1 egész üveg pezsgőt :)

Mondjuk ez utóbbira még remélhetőleg rengeteget kell várnom, mert szeretnék sokáig szoptatni.

3.vagyok

17 hetes vagyok..najó annyira nem az elején..

igazából ami a legjobban megvisel azok talán nem is a testi tünetek..bár gyűlölöm h fájnak a melleim..stb..

hanem teljesen kimerít a folytonos aggódás..h minden rendben van-e bent,h jó e az Afp eredménye h jó lesz e a genetikai ..h ugye nem hal meg bennem a baba..na én meg egésznap ilyeneken parázom..és rendesen lefáradok és magamba fordulok tőle..

Én is csatlakozom. Alig várom, hogy vége legyen az egésznek. Szoktam is mondogatni, de azért mindig hozzáteszem, hogy "de azért még csak maradj bent, amig kell és szépen növekedj" :)

Nem szeretem, hogy nem tehetek dolgokat ugy, ahogy azelőtt, a munkát is takarékra kell fognom, mert hamar elfáradok, zsibbad a lábam állandóan /értsd a nap 24órájában és valami iszonyat rossz/ , nem tudok este leülni a férjemmel és meginni egy pohár bort. Nem tudok elmenni futni, nem jó már rám egyik ruhám sem...és még sorolhatnám. Imádom a babámat már most, de annyira szeretném ha hipp-hopp elszállna ez a pár hónap. Az eleje a legrosszabb, amikor még nem mozogott, nem éreztem magam terhesnek sem, csak tudtam, hogy NEM SZABAD már olyan dolgokat tennem, mint azelőtt.

Szerintem ezzel sokan igy vannak, csak sokan nem vallják be.

"A terhesség szivás" :D /A Várandósok c.filmből/

Kitartás csajok, az eredményért azért mindenképp megéri!