18 éves és vagyok és elég valószínű hogy terhes, én szeretném a babát de a szüleim nem, mit tegyek?
körülbelül egy éve de volt közte egy pár hónapos mosolyszünet is.
Ha a szívemre hallgatok én sem szeretném elvetetni de már nagyon elegem van a folyamatosan engem és az apukát ért támadásokból és ócsárlásokból. Néha már úgy érzem nem bírom tovább.
nem szoktál olyanokra gondolni hogy most pl hogy lenne vagy mennyi idős lenne vagy mit hagytál ki?
Tudom énis hogy fiatal vagyok ezt is mérlegre kell tennem persze és talán az ésszerű döntés az lenne hogy elvetetni, de a szívem valahogy mégsem ezt súgja
Anyud komolyan gondolja,hogy az abortusz olyan mint a foghúzás?
Én feküdtem egy szobában(máshol nem volt hely)abortuszra váró/átesett nőkkel.Aki nem akarta megtartani a babát,az altatásból felébredve még az is sírt.Tudod mi az a műtét lelkileg?Az a baba benned él,az első perctől összetartoztok.
Ha beszélni tudna mondaná:Anya ne ölj meg!Én szeretlek!
Velük együtt sírtam,pedig nekem akkor 30 hetes egészséges volt a terhességem.Nem felejtenéd el másnapra abban megnyugtatlak.
39 h kismama
Most, ahogy olvastam egy hozzászólást, megint eleredtek a könnyeim, nekem pénteken volt abortuszom, pedig akartuk a babát, nagyon vártuk, tudtuk a nemét, 18 hetes voltam...csak nem volt neki veséje. Nem élt volna akkor sem, ha megszületik. Az egyik válaszoló sorai nagyon szíven ütöttek. Hiszen az én kislányom is angyalkákkal játszik már és nem érezhet többé fájdalmat.
A pocakodban a te gyereked van, a te véred, belőled él. Mi 2 hete padlón vagyunk, amióta megtudtuk, hogy el kell vetetnünk. A legszörnyűbb felébredni volt. Amikor belémhasított, hogy már nincs velünk a kicsi lány...már nem védi őt a testem melege. :( Borzalmas érzés. Nem kívánom senkinek, és ha esélyt látsz, hogy felneveld azt a kis csodát a pocakodban, akkor ezt az utat válaszd.
Kívánok neked sok szerencsét az élethez!
A mai napig gyűlölöm a szüleimet azért mert lelki terrorral abortuszra küldtek.
A exemet ha lehet jobban.
A helyes az, ha biztosra tudod terhes vagy, akkor elfogadod, anya vagy, és vállalod a picit.
Nekem egy három hónapos kapcsolatba született a fiam, most 5hetes:) és az apukával karöltve örülünk neki, hogy itt van velünk. Alig van jövedelmunk, én még tanulok, a párom dolgozik, de mégis megvagyunk. Jah a szüleim nem tudtak erről a terhességemről, csak mikor már mi biztosak voltunk benne egészséges a pici, és a 12hetes Uh-dvdvel "jelentettük be", így a gyerekem él, az anyám meg utál, hogy Mamma lett:) nem beszélünk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!