Abortsu után mikor lehetek ujra terhes?

Szia.

Már bocsi,de nem a szüleidnek szülsz,hanem magadnak,és a férjednek.Èn csak szülök miatt nem vetettem volna el a babámat.Szerintem va´rjatok 3 hónapot,hogy regenerálódjál.

A 3 hónap valóban legyen kivárva, de ha utána próbálkoztok és teherbe esel akkor minden ok lehet!

Tarts ki a baba mellett, és nehogy már a szülő mondják meg hogy mit csinálj. Én ezt nem értem.. Ha a férjed is akarta volna meg te is akkor hogyan beszélhettek rá az abortuszra???

Kérdezd már meg a szüleidet, hogy az ő idejükben hány évesen szűltek a nők??? Attól, hogy csak 21 vagy nem jelenti azt hogy nem tudsz gondoskodni egy babáról! Szerintem az pont jó a szűlésre! Én már 26 leszek most mire megszülöm az első kisbabánkat. Mire 20 lesz a fiam, én 46... és lehet mire unokám lesz már 60 leszek... Szóval valahogy értsék meg.

Ha anyagilag is minden ok nem értem a problémát. Mi az a hatalmas dolog ami miatt nem engedték? Miért voltál pszichológusnál az elsővel? No meg ha van már egy babád akkor meg kell neki tesóka. Nem tom hány éves lehet?? Mert a túl nagy különbség sem jó. Próbáéld ezt megmondani nekik!

Szia!

Én 20 éves voltam,maikor véletlenül belépett az életünkbe baba.Ha édesanyámék azt mondták volna,hogy nem,akkor hátatfordítottam volna nekik,hogy pedig a gyemekemet nem ölöm meg.Az anyagi helyzet nagyjából,mint nálatok.Szerencsére az első sokk után megbarátkozott a gondolattam mindenki,és már teljes lázban ég a család,hogy vajon mikor akar kibújni,mert a napokban esedékes lenne.

Tehát:abból amit leírtál arra kérlek,ne csak úgy érezd,hanem tudd és akard is.Úgy érezni nem elég!egy ember életről van szó,és ha megen elbizonytalanít a családod,akkor nem omolhatsz össze,mert te akartad.Tehát legyél nagyon tisztában magaddal.

Amúgy 3 hónapot szoktak mondani.

Ha a szüleiddel szemben csak azt tudom javasolni,hogy keményen vas akarattal,ha kell fordíts hátat.A lányuk vagy,és rá fognak jönni,hogy ott a pocidban az unokájuk,és hogy ők így is szeretnek.Az aki anya,és meglát egy csecsemőt nem tud szó nélkül elmenni mellette.Tehát csak idő kérdése.A lényeg hogy lássák elszántak vagytok,és szeretitek egymást.

Én drukkolok!

Várjatok három hónapot, aztán hajrá, de most már tényleg!:) Én drukkolok nektek nagyon, hogy összejöjjön!

Ha a szüleidnek nem tetszik, kérdezd meg tőlük nyíltan, hogy miért ilyen elutasítóak a világ legszebb dolgával szemben? Akármit hoznak fel, értesd meg velük, hogy a baba "sose jön jókor" olyan értelemben, hogy mindig lesz olyan dolog, amit háttérbe kell szorítanod mögötte... Én most egyetemen fogok egy évet kihagyni, és lehet, hogy vért pisilek, hogy meglegyen a diploma (három szakon...), de tudom, hogy meglesz, és ha csak arra gondolok, hogy a legtöbb női évfolyamtársam már 26-27 éves, és még egy pasi sincs a láthatáron, mert a szüleik "nem engedték, mert tanulni kell", és kb. 35 évesen fogják szülni az elsőt, azt mondom, hogy jobb az, amit mi csinálunk... Először kényelmetlenebb, de gondolj bele: 40 éves, fiatal nő leszel, mikor ő már érettségizik... és akkor még előtted az életed fele!

De ha túlvagy a tanuláson, akkor ott a munkakeresés. Ha találtál munkát, be kell dolgoznod magad. Ha bedolgoztad magad, nem árt egy karrier. Ha az megvan, de jól jön pár év belőle, hogy legyen pénz a gyerekedre... aztán a lakásfelújítás... aztán még menjünk el utoljára egy föld körüli utazásra, mert gyerekkel nem lehet stb...:) MINDIG lesz valami, amiről le kell mondanod:) És ott állsz 40 évesen, és még mindig nincs - és talán már nem is lehet - gyereked, akkor lehettél igazán nő életedben?...

Szóval hajrá, igenis, légy egy energikus és boldog anyuka, ne a saját gyereked nagyanyja (mint manapság legtöbben, sajnos)! Én tökéletesen egyetértek veletek, hogy ha már minden körülmény rendezett - és nekted az -, akkor igenis, jöjjön az a baba, különben elfogy ez az ország... Ha szüleid ezt nem értik meg, akkor én nem értem őket.

És még egy utolsó gondolat: hidd el, aggályod mindig lesz! Hogy jól tetted-e, vagy nem... ez természetes! De ezeket hessegesd el magadtól. Mi fél éven át gondolkoztunk, hogy kéne, nem kéne, aztán megjött a sógornőm kisbabája, ennivaló teremtés. És akkor úgy döntöttünk, hogy mi is át akarjuk élni ezt az érzést, és most! És jött is rögtön a baba, szóval tudat alatt is vártuk nagyon:)