Csak én érzem úgy, hogy nagy pocakkal nem volt "minden iszonyúan nehéz"?

Igazad van, sok kismamát irritálnak bizonyos kérdések és nyafogások.

Én szerencsés vagyok, mert alig híztam, alkatomból kifolyólag alig van pocim, így bármit megcsinálok kényelmesen. Nekünk van egy hatalmas kertünk, amivel rengeteg munka van. Én a 16. héttől jöttem el táppénzre, mert (1)veszélyes helyen dolgoztam, (2)államvizsga, záróvizsga és nyelvvizsga előtt álltam.

Azóta ezeket letudtam, s itthon vagyok, de nem unatkozom, mert mindig van mit tenni. S őszintén csodálom a többgyerekes kismamákat és anyukákat. Én még első babás vagyok, de sokszor így is eléggé kifáradok nap végére.

Mindenesetre észrevettem, hogy amióta terhes vagyok, SOKKAL INKÁBB tele vagyok energiával. Szerintem így készül a szevezetem arra, hogy az első hónapokat fizikailag is bírjam. Vagy nem tudom, de tényleg saját magam is ámulok, hogy mikre nincs erőm és energiám.

Szerintem pont azok a kismamik érzik a szó szoros értelmében tehernek ezt a más-állapotot, akiket túlságosan kímélnek. S biztos vagyok benne, hogy valóban nincsenek jól, nemcsak nyafognak. Nem hiszek a különböző elméletekben, de ez lehet az ún. "vonzás törvénye". Ha parázol mindenen, akkor a negatív energiákat vonzod magadhoz, s fordítva.

Mindenesetre engem is kiakasztanak az olyan kérdések, hogy:

-Tényleg nem lehet kinyújtózkodni terhesen?

-Miért nem ehetek dinnyét? stb.

S jó is és rossz is az olyan kérdéseket és válaszokat olvasni, amiben írják, hogy párjuk mindenben segít (főz, mos, takarít), mert nekem nem ez adatott meg.

Szeretem a férjem és viszont. Várjuk a babát, de a terhesség a férjem szemében sem egy 'betegség'.

Sokszor jól esne több törődés, vagy ha felajánlaná a segítségét(de én nem tudnám elnézni, hogy mosogat helyettem). De így legalább edződöm. S valóban nem érzek mindent olyan "iszonyúan nehéznek".

30 hetes kismama

Szia! 07-20 19:21 voltam, most látom a kommentedet.

Igen, értem már miről beszélsz. Néha annyira nevetséges dolgokat kérdeznek és kb. mindentől eltiltják magukat. Valóban nagyon zavaró. Engem az zavar a legjobban, hogy mindenki azzal buzerál, hogy miért dolgozom.

Édes istenem, nyár van, mindenki szabin. Vége a negyedéves hajtásnak és heti fél napot járok be. Miért kéne úgy élnem, mint egy remete vagy egy beteg ember?

Valóban érzem már a korlátaimat, de ez egészséges. Mindent csinálok, van amit másképp, de azért mindent, amit csak tudok. A férjem pedig roppant büszke rám. Hozzáteszem én a szerencsés fajtából való vagyok és én még porszívóznék, de akkor kell, mikor elmegy itthonról, mert különben kiveszi a kezemből. :-D Ez szerintem aranyos és nagyon nem is bánom. Minden esetre, ha épp nem pusztulok meg a 40 foktól, nekem igényem, hogy magam folytassam a megszokott dolgaimat, olyan mértékben, ahogyan jól esik. Néha izomlázas csiga tempójában, de igenis, teljes életet élek. Hiszek benne, hogy a baba érzi és ettől olyan nyugodt, kiegyensúlyozott.

A 4D-n sokszor nyitva volt a szeme. Van 2 pszichológus a családban, azt mondták, ez nyugalom jele, mert a magzat amúgy azzal védekezne, hogy behunyja, eltakakarja a szemét, fülét. Érdekes, nem?