Csak én érzem úgy, hogy nagy pocakkal nem volt "minden iszonyúan nehéz"?
Ismét olvasgatom a terhesség címszó alatti kérdéseket és nagyon sok olyan választ látok, amiben azt írják, hogy a terhesség végén nagy pocakkal már minden rettenetesen nehéz és az a leglogikusabb, ha a 30. hétre már minden dolog le van rendezve, például áll a kiságy, készen van a szoba, ki van mosva, vasalva minden és már semmi dolog.
Tényleg ez az általános hozzáállás? De akkor az utolsó tíz hétben egész nap csak kímélni kellene, feküdni és várni, ami mellesleg a terhesség negyede és szerintem hosszú idő (még az utolsó három hét is, mert akkor a legtürelmetlenebb az ember és épp akkor kellene lefoglalnia magát valamivel szerintem, hogy ne álló nap azon gondolkozzon, hogy mikor mehet már szülni).
Most így visszagondolva én a 30. héten épp örültem, hogy beléptem a 3. trimeszterbe, még dolgoztam, 36. hétre lett kész az aprólékos babaváró munka, a gyorsan megcsinálhatók még várattak magukra és az utolsó négy hétben kezdtem el igazán pörögni, kirándultunk, rengeteget jöttem, mentem, csavarogtunk, takarítottam, stb. Pedig tél volt és szép nagy pocakom.
Mégsem éreztem azt, hogy nagy pocakkal gyengébb és elesettebb lennék, mint előtte.
Ha tényleg ez az általános, akkor mit csináljon az a kismama, akinek már családja van, háztartás, férj, egy-két, vagy több gyerek, akiknek enni kell adni, akiket sétálni kell vinni, akiket este meg kell fürdetni és rengeteget kell szórakoztatni?
Ne haragudjatok a kérdésért, nem bántani szeretnék, csak tényleg meglepődtem, hogy sokak szerint ennyire nehéz nagy pocakkal az általános mozgás, tevékenykedés.
Igen, megértelek, hasonlót akartam kifejezni. Hogy nehéz, ha már több gyerek van, nagyobb a háztartás és ugyanúgy talpon kell maradnunk az utolsó hetekben is, mint az elsőkben, vagy középidőben, vagy mint terhességen kívül. Nem mondhatjuk azt a többi gyermeknek, hogy "Bocsi, de nagy a pocak, nehéz a mozgás, fáradt vagyok, ma nem csinálok semmit, a következő néhány hétben nem megyünk játszótérre és fürödj meg egyedül."
Kitartással és akarattal, nah meg olyan hozzáállással, hogy aktív maradok, mert dolgom van, tevékenynek kell lennem, ugyanúgy lehet csinálni a dolgokat az utolsó időszakban is.
Bár tény, hogy első babásként a kismama még sokkal több mindent megtehet, vagyis sokkal kevesebbet kell tennie, mint a többedik terhességnél.
Én sokszor felháborodok kismamákon, hogy bele akarnak halni a terhességbe. Ez nem egy nyűg, ez áldott állapot. Én imádtam kismami lenni, egész életemben lennék az. Holott hatalmas hasam volt és 42 hétig élveztem a dolgot, de imádtam, ahogy odabent mocorog. Sokszor fájt, ahogy rugdosott, de tudtam, hogy ez vele jár. Nem panaszkodtam senkinek, hogy milyen nehéz, milyen rossz. Inkább büszke voltam rá, hogy mindezt átélhetem. Sok kismama-itt olvasom- már 28 hetesen bele pusztul akkora a hasa, nem bír mozogni, nem bír aludni, semmit nem bír. Akkor mi lesz vele a 40. hétig?!
Aki nem bírja ki ezt a csodás 9 hónapot ne vállaljon babát. Elő a pozitív gondolatokkal.
Jah én 36 hetesen július végén-nem épp hidegben- vettem a nyakamba a várost anyukámmal és vásároltunk meg szinte mindent. Fantasztikus nap volt, igaz estére úgy fájt a lábam, hogy feküdni sem volt jó, de nem nyafogtam.
Jajj de jó hogy vannak ilyen kismamák is! Mint én! Család, 5 éves lányom van, és nincs se szakács, se bejárónő. Dolgozok is mellette a szülés napjáig! Nem nyafogok hogy jujj itt fáj ott fáj, nem jó sehogy, nem bírom a meleget! Akkor miért most a melegbe kellett terhesnek lennie...?!?! Se menni se feküdni se állni se ülni... minek az ilyennek gyerek.. mi lesz velük ha megszületik, és már nem nyíghatnak ha a gyerek körül kell ugrálni, én nem egész nap here vere lesz, hanem a gyerek seggét rázni mert ordít...?! Meg kiny@latják a seggüket mindenkivel az egész családdal mert ők épp terhesek, és mind elakar ájulni magától!!! MI lesz az ilyennel ha megszül, és nem ő lesz a középpont, hanem a baba??? Kérdem én...
Ja, és a kismamák 95 %-a ilyen. Látom terhes gondozóba, uh előtt, dokinál, mindenhol, hogy hasa sincs, de nyög mint aki szül...! Istenkém de kitudok akadni az ilyentől...
Na meg amikor a cipőjét se bírja magára venni... vagy nem bír fel állni... az a csúcs... Úgy felidegesítem magam ilyenkor...
heti 2x járok úszni az usziba bicajjal a lányommal, nem vezetek, ezért mindenhova gyalog járok. Nem épp vékonyka vagyok, mert 82,20-al kezdtem a terhességet, előtte pajzsmirigy problémám volt amitől híztam 1,5 év alatt 25 kg-t. De most is még 82 kg vagyok.
Hajrá fitt kismamák! És le a nyafka beájulok magamtól nyögő kismamákkal!!!!
30 hetes...
Megint általánosítotok, az a baj.
Nekem nem volt (nagy) gyerekem, itt volt viszont a háztartás, felújítás, ...
A terminusom napján még km-eket gyalogoltam, meg 40 km-t tömegközlekedtem, 37 hetesen még négykézláb sikáltam a festéket innen-onnan,...
30. hétig dolgoztam, olyan munkahelyen, ahol 12-16 órát kellett állni, talpalni!
DE itt mégis mkinek azt szoktam javasolni, hogy mihamarabb csináljon meg mindent, vásároljon, főzzön előre, pihenjen!
Mert igen, szó nélkül megcsináltam mindent, de egy pillanatig sem gondolok rá úgy vissza, hogy könnyű volt.
Utolsó 2 hónapban már nem tudtam aludni, feküdni is csak nehezen, annyira fájt az egyébként is rossz derekam és a csípőm. A kezeim, lábaim a duplájára dagadtak, még papucsot is alig tudtam hordani, nemhogy cipőt!
Napközben nem volt esélyem pihenni, a páromnak esze ágában nem volt a tenyerén hordozni!
És igen, alig vártam a végét.
Amilyen hülye vagyok, mindent elrendeztem időben, csak a kaját nem. Nem számítottam császárra, és arra, hogy a kutya nem törődik majd a "nyomorommal".
Nem baj, ezt a részt is szó nélkül átvészeltem, és soha nem szoktam panaszkodni senkinek, és nem mártírkodok.
Csak azért írtam le ide, hogy tudjátok, én ezért tanácsolom mkinek, hogy készüljön, pihenjen,... időben!
Őszintén? Nekem nem volt "leányálom" sem az utolsó, sem az első néhány hét. Megcsináltam, büszke vagyok magamra.
A párom uúgy nem segít, meg kiszolgáltatja magát, mint azelőtt. Talán jobb azoknak, akiknek TÁRS a párjuk, nem egy nagyra nőtt gyerek.
"Amilyen virágot szakítasz, olyat szagolsz!" mondaná a nagyanyám.
Szóval örülök, hogy Nektek szép élményeitek vannak, de én csak "túléltem". A lányomért megérte. :)
Utolsó előtti vagyok. Még ez is szép, utolsó, amit csinálsz, és csináltál, mert nem nem volt bajod, hanem volt, de csendben tűrted, hisz tudtad valamit valamiért! Na ez dicséretes. Én nem azt mondom, hogy én olyan hú de jól alszom, mert van hogy tekeredek még hajnalban is, de nem nyafogok, nyögök mint sokan. 30 hetes vagyok, 33 hetesen tud jönni csak a festő, 2 hét még kész lesz a kégli, utána 2 hétig sikálok, pakolok, és akkor leszek 37 hetes. De nem panaszkodok. Én azt nem bírom, ha valakinek nincs baja és nyávog, vagy ha van akkor is még rá tesz egy jó nagy lapáttal...
Az én párom se valami minta pasi, mert magától nem nagyon mozdulna meg, és szereti ha a kaját én melegítem meg, de ez van. Mi ezt választottuk... :)
Nekem is van hogy iszonyt nyomja a bordáimat a baba. de az nem azt jelenti hogy jó, mosom kezeim, én fekszem mert most ott érzek valamit, és sóhajtozva jajjogok, meg riasztom a családot, hogy csücsüljenek mellettem, mert Ritácskának nyomja a baba a bordáját... Nem Attól még főzni kell, mosogatni is a lányommal játszani, és vigyorogni bármi is van... De azért kedves utolsó valljuk be, sok ok nélküli nyafka kismama van!!! Ez azoknak szól!! :)
Sziasztok! Valahogy középen lehet az igazság. Én most vagyok a 34. hétben és dolgozom és mindent csinálok, takarítok, mosok, hát a főzést ilyen melegben már nem szívesen kockáztatom meg.
Amíg valaki jól van mindez megy is. Viszont, ha nincs rendben a vérképed, toxémiás, veszélyeztetett vagy az más kérdés. Nem lehet egy lapon említeni azt sem, hogy van aki 4 kiló felett szül meg egy gyereket, van aki épp 3 kilóval.
Nekem pl. nyűg bejárnom dolgozni, mert épp csak kezelhető szinten tudom tartani az aranyeremet és nagyon meleg van én pedig határeset vagyok a vérszegénységéemmel. Szedem a vasat, de nem mindig sikerül a fenntartó adagnál többet, mert nem merem kockáztatni, hogy egyáltalán ne tudjak ülni.
Jó annak, akinek teljesen problémamentes a terhessége. Nekem majdnem, de mégsem az. Örülök, hogy tudok itthonról dolgozni, így akár végig, de nem vagyok benne tuti biztos. Most pl. a legújabb, hogy jön a front és iszonyat fulladok, szinte levegőt nem kapok.
Mindezt azért mondom, mert 1 hete még ablakot mostam, másnap pedig enni alig bírtam felkelni, szinte járni nem tudtam. Sőt, 1 hétig napi 2 órákat aludtam. Nem mindenki működik ugyanúgy. Nekem egyik nap fent, másik lent. Szerencsésnek hiszem magam, mert másnak ez sem megy.
Különben, alig egy kismama aki a 8., 9. hónapban nem nyafog. Ez szerintem normális, nincs mit szégyelni rajta.
Koszonom szepen a valaszokat!
Tudom jol, hogy vannak elethelyzetek, amikor tenyleg vannak problemak az utolso hetekben, meg korabban is. En is voltam agynyugalomra itelve, azzal kezdtem a masodik trimesztert, de alig vartam, hogy feloldozzanak es elhessem az eletemet. Az utolso elotti heten meg aranyerem is volt, menni alig birtam, de mentem, mert azt is eszrevettem, hogy hiaba ulok vele otthon, vagy fekszem, akkor is kegyetlenul faj... Rajottem, hogy nem a pihenes segit, hanem a kezeles, illetve biztam abban, hogy majd a baba megszuletese utan lesz jobb, mert vegulis az o nyomasa es sulya miatt jott ki.
En nem is ezeket a dolgokat tartom tulzasnak, hanem a terhessegre fogott lustasagot. Mert szerintem az is gyakori. En tenyleg nem vagyok hajlando felfogni azt, hogy sok egeszseges kismama hogy nem bir mar az utolso hetekben meg azert sem kimenni az utcara, hogy babaruhat vegyen, vagy kirakatokat nezegessen. Ez nem eppen egy kemeny fizikai munka, nem is hajt a tatar, akkor lehet leulni, pihenni, amikor csak akar az ember. Azt sem ertem meg, hogy miert olyan hihetetlenul kemeny munka a 35. heten kimosni es vasalni a babaruhakat? Szerintem mar senki sem most teknoben, legalabbis nem sokan. Nem kell a gep mellett allni, csak be kell rakni a ruhat, kivenni, kiteriteni. Majd kivasalni orakkal kesobb, akar egy szeken ulve kenyelmesen, csigatempoban.
Ezek nem nagy munkak, engem megis tobbszor leszoltak mar amiatt, hogy csak a 33. hetben jutottam el oda, hogy elkezdtem a babakelengyet megvenni, valamint mosni, vasalni. Beszoltak, miszerint ram nem kell hallgatni, mert az "utolso hetekben mar ugysem fogsz tudni mozogni a nagy pocakkal, nem fogod birni a boltokat jarni, meg a ruhak felett gornyedni".
Miert ne birna az ember? Megis, akkor mit csinaljunk az utolso ket honapban? Fekudjunk egesz nap az agy kozepen? El se hagyjuk a lakast, hiszen mar setalni is nehez?
Tulajdonkeppen en ezt nem igazan ertem meg...
Annyi orvos szajabol elhangzott mar az, hogy a terhessen nem betegseg, a legtobb igy kezdi, illetve azzal, hogy amig nincs baj es amig doki nem int ovatossagra, addig lehet elni az eletet.
Ettol fuggetlenul nekem ugy tunik, hogy nagyon sok kismama akkor is vonul tappenzre mar az elejen, ha nincs baj (foleg az elso babasokat nem ertem, akiknek sokszor meg otthon sincs kulonosebb dolguk, amit nehez lenne parhuzamosan csinalni melo mellett), ha valakinek allomunkaja van, vagy szalagmunkaja, akkor azt mar egybol nem csinalja, ha irodai, akkor pedig hirtelen sok kismamanak iszonyat stresszes meloja lesz. Az enyem fizikai volt es stresszes is. Oszinte leszek: majdnem vegig csinaltam, mert jol esett emberek kozott lenni, de soha nem nyertem volna meg a honap dolgozoja cimet. Ott voltam, csinaltam a dolgomat, de nem vallaltam tobbet, amennyit kellett volna, nem hajszoltam magam, nem engedtem meg, hogy hajszoljanak es nem voltam hajlando idegeskedni semmilyen ceges dolog miatt. En voltam a tokeletes nyugalom. Mar az elejen mondtam a fonokomnek, hogy innentol kezdve a munka nekem csak egy eszkoz, a csalad az eletem, es nem vagyok hajlando rontani a hangulatomat a ceg miatt, amelyik emlekezni sem fog ram egy ev mulva. A nem betegseg ellenere olvastam, hogy valaki helyett mar a ferje porszivoz, fertotlenit, mert a hajlongas es a tisztitoszer veszelyes, nem szabad furdeni semmilyen vizben, mar egy harom oras vonatozas, vagy autozas miatt is aggodalmaskodnak, hogy nem-e veszelyes.
De ezek csak kiragadott peldak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!