1 év után végre sikerült, most meg mintha nem akarnám mégsem. Miért érzem ezt? Teljesen meghülyültem?

:DDDDDDDD

Nem hülyültél meg!!!!!!Ezek a hormonok és lesz ez még ilyenebb is...

Nekem 5 év után jött a baba,és ugyanezt végigcsináltam:)

Majd elmúlik!!!!GRATULÁLOK a babához!

Nem vagy egyedül ezzel.

Szerintem minden nő megéli ezt a bizonytalanságot az első időkben. Olyat is hallottam már, hogy sok évig próbálkoztak, küzdöttek a babáért, aztán akárhányadik lombikkal sikerült a baba és a nő mégis elbizonytalanodott.

Ez a hormonok játéka.

Majd, ha már látod ultrahangon a picikédet, hallod a szívhangját, akkor már teljesen másképpen fogsz érezni.

Ez most egy természetes és múló állapot.

Sok boldogságot kívánok a babához!

Nekünk is 1 év után sikerült, már majdnem betegesen akartam a babát annyira vágytam rá.

Aztán mikor sikerült, jöttek a gondolatok a fejembe, hogy talán még várhattunk volna, még jó lett volna dolgozni, hiszen nincs pénzünk, mi lesz velem, ha megszületik, meg leszek kötözve, pedig iszonyat nagy a szabadságvágyam, nem fogom bírni az állandó idegesítő üvöltést, meg fogok őrülni az állandó bezártságtól és ráadásul olyan idegennek éreztem a babát hosszú ideig ( még kicsit most is).

Nekem az UH után sem volt sokkal jobb, akkor aranyos volt látni, de utána megint előjöttek ezek a gondolatok.

Persze biztos hozzájárult, hogy nincs munkám és a baba miatt már külföldre sem tudok visszamenni dolgozni amit pedig szerettem és rászorulnánk.

Mióta a 19. héten érzem mozogni már közelebb érzem magamhoz és már egyre pozitívabban tekintek a szülés utáni időszakra.

Kicsit hálátlannak érzem magam, mivel annyira epekedtem a babáért, most pedig, hogy itt van ilyenek járnak a fejemben, de mégsincs lelkiismeret furdalásom, hiszen ezek természetes emberi érzések.

Én sosem értettem azokat a leendő anyákat, akik rózsaszín felhőbe burkolva élik meg az egész várandósságuk, lehet, nem is létezik ilyen, csak sokan nem merik bevallani a negatív gondolataik, mert azt hiszik, ilyet nem "illik" gondolni.

Ja, mindezek mellett tudom, érzem, hogy ha megszületik jó anya leszek!

Szóval te se aggódj :)

22hkm

nem hülyültél meg csak a hormonok teszik :) lesz ez még rosszabb is, ne aggódj :D én a párom agyára megyek már ezekkel, de már kezdi megszokni szerencsétlen :) én sokszor gondolkodtam, hogy most biztos hogy ezt akartam? biztos hogy helyes megtartanom?

szerintem ezekkel minden kismama így van, nem ez a világvége :) csak a hormonok szórakoznak velünk nem is kicsit :)

boldog babavárást

A hormonok miatt van. Én az anyagiak miatt aggódtam, mert én kerestem jóval többet kettőnk közül. De teljesen jól elvagyunk, sőt, szeptember elejére várjuk a második babát, 2 év lesz a gyerekek között.

Lesznek még hasonló érzéseid, sőt, olyan is, hogy rádnehezedik a teher a szülés előtt vagy után, hogy ott egy baba, aki most már örökre az életed része lesz, és mindig felelős leszel érte. De ez is el fog múlni, egy gyerek olyan nagy öröm, még akkor is, amikor rossz napja van, fáradt, nyűgös, hisztis, majd meglátod. :-) Én is gratulálok!

Igaz, hogy én nem vártam ilyen hosszú ideig a babára, de én is így voltam, amikor kiderült.

Most a 19. héten járok, és lelkiismeret furdalásom van, mivel most várom a 2. gyermekem, és nem érzem azt a lelkesedést, mint az elsőnél. Igaz, hogy a legtöbb dolog megvan, de nem nézegetem többet a gyerekholmikat, nem nézegetem, hogy mi is a tökéletes név (vannak is rémálmaim, hogy megszületik és nincs név választva neki), nem rendezgetem a szobát, pedig már nincs is olyan sok hátra.

De amikor UH-ra megyek, és meglátom, majd elolvadok :) és rájövök, hogy igenis ezt akartam...