Kismamák, anyukák! Terhességetek alatt volt olyan veletek vagy történt olyan veletek ami feledhetetlenné tette azt?

Szerintem minden momentum feledhetetlen egy édesanyának, jó és rossz dolgok egyaránt. Az első pozitív teszt, az első UH, a sokadik UH, mindaz, amit a vizsgálatokon láthatunk, apa és mások reakciója, amikor kiderül a baba neme, az első mozgásérzékelés, az első nagyobb rúgások a pocakban, a terhességi kényelmetlenségek, bajok, esetleg betegségek, az érzés, ahogyan és amiért aggódik az ember, ahogy várja a születést, a születés kezdete és kimenetele... ezek olyan nagy nyomot hagynak az emberben, hogy sosem feledi el őket.

De legyen egy kedves történet:

dec. 27-én születtek az ikreim, és én dec. 23-án még karácsonyra vásárolgattam egy zsúfolt bevásárlóközpontban. Akkor már járni alig bírtam, nagyon rosszul voltam, a hasam hatalmas. De mindenképp akartam ajándékot venni a férjemnek, s naivan azt hittem, fél óra alatt készen leszek.

Gyorsan választottam ajándékokat egy üzletben, és beálltam a kígyózó sorba. Az emberek tülekedtek, lökdösődtek, nekem majd' leszakadt a hasam, de láttam,hogy még ezer évig nem kerülök sorra. Messziről meglátott az egyik eladó, akinél lehetett fizetni, egy középkorúnak tűnő hölgy. Rákiáltott az emberekre: engedjék előre a kismamát! Majdnem elbőgtem magamat a hálától...

azért ezt írtam meg, mert úgyis írnak majd neked másféle babás sztorikat, de tkp ez is az, s bizonyítéka annak, hogy lehet még figyelmes és rendes embereket találni. :)

Hát nekem a pozitív terhességi teszt az 1. terhességemnél egy örök emlék lesz az biztos.

A történet lényege, hogy csináltam 1-et az negatív lett..nagy letörtség, mint addig hónapokig mindig..aztán csak nem jött meg.Eltelt egy hét, dolgoztam, na mondom ez gyanús.Munka után együtt mentünk haza párommal és mondtam neki, hogy azért menjünk be egy tesztért a gyógyszertárba.Erre ő kiakadt, hogy már megint, meg pénzkidobás..blabla.Haza érve ő elment gondolkodni a WC-re :), én nem bírtam ki, így a beszerzett kis műanyag poharamba pisiltem a konyhába, és megcsináltam a tesztet.Ahogy rácsöpögtettem a dolgot berohantam a szobába és stopperen néztem a 3 percet. (jajj még most is a szívembe dobog a szívem!!!) Na vissza futottam, megláttam a 2 csíkot, erre elkezdtem szabályosan sikítozni (utólag kiderült, hogy párom azt hitte, hogy valami szörny méretű pókot láttam).Szabályosan lelkiismeret furdalás nélkül törtem páromra a wc ajtót, és becsúsztattam neki a tesztet.Na erre kijött, fogva a tesztet és megkérdezte félig mosolygós arccal, hogy ez meg mi??? Mondtam neki, hogy lesz egy lányunk!!! :))) (így is lett egyébként) Erre ő félóráig elemezte a teszthez kapott használati utasítást a pozitív teszttel a kezében..Szét röhögtem az agyam!!Ezt még élek nem felejtem el soha!! :)

A legfelejthetetlenebb az,amikor elmondtam a férjemnek,hogy kisbabát várunk, ő pedig elsírta magát. Pityergett,mint egy kisgyerek,pedig hiába mutatja ki könnyen az érzéseit,sírni nem nagyon szokott. :D :D :D Így aztán ültünk a nappaliban összekapaszkodva,és bőgtünk... :D

A legviccesebb az volt,amikor a férjem unokaöccse közölte,hogy ha megszületik a kislányunk,majd kölcsönveszi és elmondja a játszótéren,hogy az ő kishúga. :D

A legszebb pedig nyilván az volt,amikor 6 óra vajúdás után megszületett a pici... :D