Mit szóltok ehhez? Én már teljesen ki vagyok akadva.

Azt, hogy vállaltad a babát nagyon jó döntés volt.

Én azt nem értem, hogy hogy gondoltad/hitted azt, hogy a párod el tud titeket tartani, holott az 5 év alatt tudtad, hogy mennyit keres. Ha nincs pénze, akkor nincs pénze, nem fog tudni adni. A helyedbe nem puffognék, mert sejthetted, hogy ezt nem fogja tudni megtenni. Inkább azon gondolkodnék, hogy mit lehetne tenni, hogy az a kicsi úgy nőjön fel, hogy az Apukája is ott legyen, mégha az Neked annyira nem is jó.

Őszintén szólva 23évesen lehetett volna annyi eszed, hogy erre felkészülsz. Akkor is tudtad, hogy nem él veled, nem segít, nem éltek párkapcsolatban, vagyis a gyereknek ő csak a biológiai apja. Ha keveset keres, akkor eleve nem tud neked sokat adni. Olyan pedig nincs, hogy te sem tudsz lemenni vidékre, és ő sem felmenni Pestre, mert elvileg a gyereketekről van szó. Vagy nem? Ha már most sem tudtok ennyi kompromisszumot kötni érte, akkor mi lesz később?

Senki nem piszkálna téged, ha észrevennéd, hogy milyen álomvilágban élsz.

"Ha én lennék az apa, megszakadna a szívem, ha alig láthatnám a fejlődését a babámnak, én mindent megtennék, hogy minimum hetente lássam a párom."

De nem te vagy az apa, neki nem szakad meg a szíve, és az, hogy te mindent megtennél, az édeskevés, mert őt már nem nagyon érdeklitek. Lehurroghatsz, lepontozhatsz, állíthatod az ellenkezőjét, de ez így van..

"Ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek?"

Berendezkednék, mint egy egyedülálló anya. Keresnék internetes munkát, bármit, hogy el tudjam tartani a babám, végülis nem anyámnak szültem, nem neki kell eltartania. Ha van az apjától nyilatkozat arról, hogy ő az apa, vagy a felesége vagy, akkor várhatsz csak jogilag pénzt tőle. De ahogy látom, normális kapcsolatra nincs esély, nem esküvőre.

Nekem annyi a véleményem, hogy rettenetesen naiv vagy, de legalább az Anyukád melletted van, így remélhetőleg nem csak rád lesz utalva a kicsi..

Szia!

Én viszont teljesen meg tudlak érteni, bár én még csak 8 hetes vagyok, de mégis hasonló cipőben járunk. Mi is külön élünk, bár azért havi egynél többet találkozunk. Viszont nekünk sem fényesek az anyagiak. Egyébként szerintem jól tetted, hogy megtartottad, még ha itt sokan lehurrogtak is! Ne félj, ha meg elvetetted volna, akkor mindenki azért szólna le, és közölnék veled, hogy bezzeg ők akármilyen körülmények között se vetették volna el.

Nekünk se tervezett volt, így alakult, de én akkor is úgy vagyok vele, hogy a világért nem lenne szívem elvetetni, és nem vagyok jós, de csak lesz valahogy. Mondjuk nekem szerencsére már most nagyon sok minden megvan, mert a kisebb rokonok után sok minden megmaradt. Tényleg szinte már csak pelenka fog kelleni. :) És remélem, hogy az idő haladtával az én párom hozzáállása megváltozik, és nem akarja majd kihagyni a baba fejlődését, ahogy írtad.

Persze..."valószínű" hogy mindenkinek tökéletes az életében minden akik próbáltak kicsit visszarángatni a földre... véletlen se "hallj " meg belőle semmit...

Minden jót neked és a picinek.

"Te azt vártad ezek szerint amit az utolsó válaszoló írt hogy mindenki együtt szidja veled a szemét pasit..." - Ne haragudj de én egyáltalán nem szidtam a pasit, ettől függetlenül tudtam normálisat írni és nem feltétlenül lehordani az egy hónap múlva szülő kismamát. Akinek valószínű erre van most a legkevesebb szüksége.

"simogassa meg a lelkedet hogy te bezzeg mennyire fantasztikus ember..." - egyáltalán nem ez jött le a kérdező írásából, legalábbis nekem nem.

Persze igazuk van azoknak akik azt írták hogy 5 év után mit várt a kérdező...na de azért ha becsúszik a baba és a párja megígéri hogy összeszedi magát és eltartja őket, akkor csak reménykedhet ebben, vagy akkor ott kellett volna hagynia a srácot, és esélyt sem adni a kapcsolatnak? Viszont persze tartsa meg a babát, de most ne fényezze itt magát hogy milyen rendes ember. Komolyan nem értem az ilyen válaszolókat...