Hogy mondtátok el párotoknak, nagyszülőknek hogy érkezik a baba? Illetve hogyan reagáltak rá?

Én a férjemnek , szüleimnek és anyósoméknak is vettem 1-1 kiscipőt :) Mindenki nagyon boldog volt a hír hallatán ! :)

Nekem el sem kellett mondanom, mert a párom vette rajtam észre h tuti terhes vagyok ( akkor már 1.5éve probálkoztunk,de a cisztáim miatt csak 4 havonta menstruáltam). vett nekem egy tesztet és sirtunk a 2 csik láttán :). de mindig ugy terveztem, h majd kiscipöt veszek és becsomagolom :)

Az elsőt én is telefonon mondtam el a férjemnek. Szüleimnek meg úgy hogy eléjük tettem az uh képet. Persze mindenki örült. A másodiknál a férjem külföldön volt mikor megtudtam hogy baba van. Azt skypeon próbáltuk elmondani a kisfiammal úgy hogy megkérdezem tőle a hasamra mutatva hogy mi ez itt. Egész nap gyakoroltuk, de este nem volt hajlandó eljátszani ezt. Így a lefényképezett tesztet küldtem el. A férjem szem könnybe lábadt mikor meglátta:)

amikor megjelent a két csík azonnal behívtam a férjemet a fürdőszobába és egymásra borulva sírtunk. a nagyszülőknek 6 hetesen anyák napján szóltunk, a nagymamák virágcsokrába raktunk egy uh képet, igaz hogy a nagy szürkeségen kívül nem látszódott rajta sok minden de rögtön levágták és ment a sírás ott is

Én már nagyon hamar sejtettem a dolgot,amit tudtára adtam a páromnak is. Tudni kell,hogy sajnos,vagy nem sajnos,de neki fiatalon becsúszott egy gyerek(már,ha az övé..) Mindketten fiatalok voltak az anyjával és ismerősök szerint nem feltétlen van a páromtól. Féltem is eleinte,hogy mi lesz ebből,de persze rögtön elmondtam neki,mert nem akartam az előző kapcsolatát megismételni,hogy 6 hónapos terhesen derüljön ki.Először azt mondta nincs gond,megoldjuk,ha így lenne. Mikor erős pozitívat teszteltem,akkor viszont folyamatosan csak azt hallgattam,hogy el kell vetetnem,hogy nem tarthatom meg. Azt , hogy nincs felkészülve erre a gyerekre... Ha nem lenne gyereke,talán nem kérne erre,sőt biztos,de így miből tartsa fenn ezt a gyereket is stb.. Addig-addig bántott ezzel,hogy megtettem,de bár ne tettem volna. Bár neveltem volna egyedül fel... Nem tudtam milyen szörnyű következményekkel jár egy ilyen dolog. November elején szülnék.. Azóta nappalom és éjjelem..pokol.. Iszonyatos fájdalom látni a másik gyereket,hogy törődik vele,foglalkozik és nem érti meg a fájdalmamat. Megromlott a kapcsolatunk,már hajszál választ el attól minket,hogy szétköltözzünk és szétmenjünk. Hibáztam és örökre viselni fogom ezt a terhet.. :( Remélem neked minden jól sült el!:)