Milyen életkörülmények közé várjátok a babát?

Most nem az érdekel, hogy mennyi pénzből meg hány szobás lakásba, hiszen ilyen kérdés már nagyon sok volt. Hanem konkrétan mitek van otthon?

Nálunk nem lesz gond, hogy megvegyük, amire a babának szüksége lesz (kiságy, babaruha stb). Nekem nem ezzel van bajom, és most munka közben rágódom rajta, és muszáj kiírjam magamból!!! Van egy házunk, meg egy jó állapotban lévő autónk. A kocsit decemberben vettük azért, mert a páromnak saját vállalkozása van, és presztizskérdés volt, hogy a kliensekhez cégvezetőként ne egy Daewoo Matizzal, hanem egy Golffal járjon. Nem is ez a baj. Az a bajom, hogy rengeteg mindent kellene a házban rendbe tenni, hogy elfogadható legyen az idénre: három szobából egy lakható csak, a másik kettőben a lomjaink vannak összedobozolva (ez a kisebbik baj), és apósom hülye, semmire sem használt, de kidobni nem szabad cuccai (ez a nagyobb baj: régi szekrény, ócska padlószőnyeg feltekerve stb). Az udvar fele fel van ásva (mint egy cigánytelepen: kidobandó cuccok szerteszét, amit egyedül nem tudok elpakolni: gumik, homok, felvágandó fa), a szobában, melyben lakunk, nincs parkett, csak linoleum, és a konyhának is csak a fele van lepadlócsempézve. Ezeket be lehetne fejezni, de elég bonyolult (ahhoz, hogy padlócsempézzünk, és parkettázzunk, előbb a szoba és konyha közti ajtót kell arébb falazni, ahhoz pedig a mellette lévő villanyórát kellene kivinni az udvarra, ami elég sokba kerül most nekünk), a kályhát újra kell rakni, mert régi, a szobabútort és az ágyat ki kell cserélni. Folyton fáradt vagyok, még erőm sincs, hogy egyedül is valamit csináljak, párom pedig reggeltől estig dolgozik. Úgy érzem magam, mint valami putriban. Ja, és fürdőszobánk sincs még felépítve, és a garázs tele van apósom, párom és az unokatestvére lomjaival. Hogy lehet ilyen körülmények között élni? Teljesen el vagyok keseredve. A baba csak fél év múlva jön, de fél év semmire sem elég, és a pénz, amire számítunk, csak jövő tavasszal kezd bejönni. Utálom az egész helyzetet.