Miért félünk ennyire a down kórtól? Van közöttetek olyan, akinek van a közvetlen környezetében?

Csak azért vagyok kíváncsi, mert mindenki jön a kombinált teszt eredményével, hogy az 1:2000, meg 1:5000 jó-e. Ez csak egy statisztikai szám. Mindenki tudja, hogy emellett is lehet down kóros, és ennél sokkal nagyobb kockázat mellett is egészséges. És ez még csak egy rendellenesség. Szülés után millió dolog kiderülhet még. A barátnőm gyereke down kóros és állíthatom, hogy a világ legédesebb és legszeretnivalóbb gyereke. Nem életképtelen, mindent megért, rendes óvodába jár, nagyon tud szeretni. Vannak korai készségfejlesztők a részükre, speciális iskolák és a legtöbbjük, akikre nem sajnálják az energiát, már külön, önálló életre is képesek. tudnak dolgozni,van fizetésük, ellátnak egyszerűbb feladatokat, nagy művészi képességekkel rendelkeznek. Baltazár színházat ismeritek pl? Miért kezeljük úgy őket, mintha leprásak lennének? Ti elviszitek az egészséges gyerekeiteket pl. a down kórosok világnapján szervezett programokra, hogy megismerjék és közelebb kerüljenek hozzájuk?

Barátnőmék ugyanúgy dolgoznak mellette, csak többet kell velük foglalkozni, ennyi. Miért vagyunk ennyire teljesítményorientáltak és egy egyébként teljesen életképes szervezetet - mert ma már az ezzel járó betegségeket tökéletesen tudják gyógyítani - otthagyunk a kórházban, vagy elvetetjük. Hatalmas viták vannak róla, külföldön pl. teljesen természetes a down és azon folyik éppen a vita, hogy ezeket a babákat ne lehessen elvetetni, ugyanúgy, ahogy az egészségeseket sem a 12. hét után. És ez nem anyagiak kérdése, hanem társadalmi hozzáállás kérdése. Mert amíg a játszótéren a barátnőm kisfiától a "szuperintelligens", "szuperegészséges" mama elhúzza a szuperegészséges, szuperintelligens gyerekét, aki egyébként észre sem veszi, hogy egy down kóros babával játszik, addig ezzel a társadalommal nagyon nagy baj van. Mi a garancia arra, hogy szülés után nem derül ki egy sokkal súlyosabb rendellenesség, vagy tökéletes, gyönyörű, szuperintelligens gyerek lesz. Láttatok már down kóros közösségeket? Ne higyjétek, hogy nem boldogok. Ők az 50-60-as IQ-jukkal nem úgy gondolkodnak, mint mi. Nekik ez az állapot a normális! Miért vagyunk ennyire elutasítóak? Mert amit nem ismerünk, attól félünk. És ne mondjátok, hogy az anyagiak miatt, mert semmivel nem kerülnek többe, mint az egészségesek és ugyanolyan normális életet lehet élni mellettük, csak több odafigyelést igényelnek. Soha fel nem növő gyerekek lesznek. Nem lesznek szépek, nem lesznek többdiplomásokat, több nyelvet beszélő emberek, akikkel lehet dicsekedni, de a maguk szintjén óriási sikereket képesek elérni és ugyanolyan szeretni tudó és szeretni való emberek, mint egészséges társaik. Ja és had tegyem hozzá, hogy barátnőm tudta a terhessége alatt, hogy down kóros babát fog a világra hozni, és van már egy egészséges gyereke. Nem vesz el tőle időt, sőt, ezáltal még ő is több figyelmet kap, és imádja a kistestvérét. A gyerekeket egyébként egyedül neveli, nem gazdagok, van egy elfogadható fizetése és imádja a gyerekeit. Van egy mondás: Isten megteremtette 7 nap alatt a világot, a 8. napon pedig a down kórosokat.

Köszi előre is válaszokat, kíváncsi vagyok a véleményekre.