Miért félünk ennyire a down kórtól? Van közöttetek olyan, akinek van a közvetlen környezetében?
Csak azért vagyok kíváncsi, mert mindenki jön a kombinált teszt eredményével, hogy az 1:2000, meg 1:5000 jó-e. Ez csak egy statisztikai szám. Mindenki tudja, hogy emellett is lehet down kóros, és ennél sokkal nagyobb kockázat mellett is egészséges. És ez még csak egy rendellenesség. Szülés után millió dolog kiderülhet még. A barátnőm gyereke down kóros és állíthatom, hogy a világ legédesebb és legszeretnivalóbb gyereke. Nem életképtelen, mindent megért, rendes óvodába jár, nagyon tud szeretni. Vannak korai készségfejlesztők a részükre, speciális iskolák és a legtöbbjük, akikre nem sajnálják az energiát, már külön, önálló életre is képesek. tudnak dolgozni,van fizetésük, ellátnak egyszerűbb feladatokat, nagy művészi képességekkel rendelkeznek. Baltazár színházat ismeritek pl? Miért kezeljük úgy őket, mintha leprásak lennének? Ti elviszitek az egészséges gyerekeiteket pl. a down kórosok világnapján szervezett programokra, hogy megismerjék és közelebb kerüljenek hozzájuk?
Barátnőmék ugyanúgy dolgoznak mellette, csak többet kell velük foglalkozni, ennyi. Miért vagyunk ennyire teljesítményorientáltak és egy egyébként teljesen életképes szervezetet - mert ma már az ezzel járó betegségeket tökéletesen tudják gyógyítani - otthagyunk a kórházban, vagy elvetetjük. Hatalmas viták vannak róla, külföldön pl. teljesen természetes a down és azon folyik éppen a vita, hogy ezeket a babákat ne lehessen elvetetni, ugyanúgy, ahogy az egészségeseket sem a 12. hét után. És ez nem anyagiak kérdése, hanem társadalmi hozzáállás kérdése. Mert amíg a játszótéren a barátnőm kisfiától a "szuperintelligens", "szuperegészséges" mama elhúzza a szuperegészséges, szuperintelligens gyerekét, aki egyébként észre sem veszi, hogy egy down kóros babával játszik, addig ezzel a társadalommal nagyon nagy baj van. Mi a garancia arra, hogy szülés után nem derül ki egy sokkal súlyosabb rendellenesség, vagy tökéletes, gyönyörű, szuperintelligens gyerek lesz. Láttatok már down kóros közösségeket? Ne higyjétek, hogy nem boldogok. Ők az 50-60-as IQ-jukkal nem úgy gondolkodnak, mint mi. Nekik ez az állapot a normális! Miért vagyunk ennyire elutasítóak? Mert amit nem ismerünk, attól félünk. És ne mondjátok, hogy az anyagiak miatt, mert semmivel nem kerülnek többe, mint az egészségesek és ugyanolyan normális életet lehet élni mellettük, csak több odafigyelést igényelnek. Soha fel nem növő gyerekek lesznek. Nem lesznek szépek, nem lesznek többdiplomásokat, több nyelvet beszélő emberek, akikkel lehet dicsekedni, de a maguk szintjén óriási sikereket képesek elérni és ugyanolyan szeretni tudó és szeretni való emberek, mint egészséges társaik. Ja és had tegyem hozzá, hogy barátnőm tudta a terhessége alatt, hogy down kóros babát fog a világra hozni, és van már egy egészséges gyereke. Nem vesz el tőle időt, sőt, ezáltal még ő is több figyelmet kap, és imádja a kistestvérét. A gyerekeket egyébként egyedül neveli, nem gazdagok, van egy elfogadható fizetése és imádja a gyerekeit. Van egy mondás: Isten megteremtette 7 nap alatt a világot, a 8. napon pedig a down kórosokat.
Köszi előre is válaszokat, kíváncsi vagyok a véleményekre.
válasza:Lehet, hogy engem most le fognak pontozni, de én önzőbb vagyok annál, minthogy legyen egy beteg babám. Én biztos, hogy elvetetném, ha megtudnám, hogy beteg. Amúgy is olyan nehéz ez a világ, miért nehezítsem meg még jobban a saját életemet is, és az övét is. Egy egészséges ember is csak szenved néha, mit csinál akkor egy beteg?
Most van egy egészséges 7 hónapos kislányom. Ha a következő babám beteg lenne, az egészséges lányomtól vennék el egy csomó lehetőséget. A beteg babával sokkal többet kell foglalkozni, stb...
Nem értek egyet azzal, hogy tartsuk meg a beteg gyereket, de ez persze mindenkinek szíve joga.
Nekem ez a véleményem, remélem senkit nem bántottam meg.
válasza:Szia!
Én nem teljesítményorientált és egyéb vagyok, hanem sajnos (?) túl reális.
A magyar egészségügyi (és egyéb) rendszer nincs felkészülve az ilyen emberekre. Igen, én is ismerek olyan társaságot, ahol a felnőtt down kórosok egész nap együtt vannak, rongyszőnyeget csinálnak, hasznossá teszik és jól érzik magunkat, stb.
De hol voltak ezek gyerekkorban? Talán most kezdődik el valami, de én ebben sem vagyok olyan biztos.
Nem viszem a gyerekemet ilyen helyre. Na nem azért, hanem egyszerűen nincs megfelelően reklámozva.
Te például hallottál Szalay Kriszta kezdeményezéséről? Én tudtam róla (volt polis vagyok), de még így is nehéz volt a neten találni plusz információt:
A számomra a lefájóbb mondat: "Tíz megkeresett iskolából három mondott igent."
Amíg sajnos így állnak a down kórhoz sokan, addig én nem merek a világra szülni ilyen gyereket.
válasza:Szia!
Én egyetértek az első válaszolóval!
Sajnos a Down-kórosok között nem mindenki olyan szerencsés, mint akit te ismersz. Sokan soha nem képesek önálló életre!
A társadalom sajnos ma nincs felkészülve a beteg emberek befogadására. Még az egészségeseknek is nagyon nehéz!
Nem hiszem, hogy az jó egy gyereknek, ha megbámulják és kicsúfolják. Mert sajnos ma nem csak a felnőttek, de a gyerekek is kegyetlenek! Idealizált világ jelenleg még az, ahol egy beteg gyerek boldog lehet. Sajnos találkoznia kell a társadalom "normális" részével, nem lehet burokban nevelni! Ott pedig sok szenvedés érheti, attól még, hogy a családja szereti!
Mindenki szereti a gyerekét, ha beteg, ha nem!
Nem feltétlenül önzésből nem szeretne az ember egy beteg gyermeket megtartani, hanem mert lehet, hogy tudja, hogy nem tudná felvállalni mindazt, ami érzelmileg és anyagilag ezzel jár! Sok teher mindkét szempontból!
Én nem tudom mit tennék, ha ilyen helyzetbe kerülnék, de megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy a gyermekemnek hátrányos helyzetben kellene leélnie az egész életét!
Amit leírtam,az az én véleményem.
Mindenkinek szíve szerint kell döntenie. Ettől senki se lesz rosszabb, illetve jobb ember.
Csak ember!
20+5 kismama
válasza:ez mind szép és jó, amit leírtál, de tudjuk, hogy a hétköznapok egészen másképp néznek ki.
elég csak arra gondolni, amit leírtál, hogy az egészséges gyereket elhúzza az anyja a betegtől a j.téren. hát igen, ne mondd, hogy ez a jelenet nem fáj a barátnődnek! és ez csak 1 a sok közül. sajnos ez és az ilyen hozzáállás végig fogja kísérni a betegek egész életét. szerintem ez a "minden heppy, és mi így vagyunk boldogok!" nem igaz, csak a külvilág felé mutatják ezt, hogy ne sajnálják őket.
válasza:Szia!
Az első kisfiamnál,aki most 5 éves,eszembe sem jutott,hogy lehetne akár beteg is a gyerekem.
A második terhességem alatt végig rettegtem,a 12 hetes uh-on
mindent rendben találtak,a 18 heti genetikai ultrahangon viszont down-korra utaló jeleket találtak,ezért levették a magzatvizet.
Teljesen összetörtünk a férjemmel,az az 5 hét amíg meg lett az eredmény egy örökké valóság volt.
Szerencsére 99,99%-ban egészséges volt de ott volt az az 1 század,ami miatt nem tudtam utána már "élvezni" a terhességemet.
Én is biztos,hogy megszakíttattam volna a terhességem,ha kiderül,hogy beteg a baba.
Szerintem a házasságok nagy része nem éli túl az ilyen nehézségeket:(!
válasza: válasza:igen. nagyon szép minden amit leírtál. de...
ha ennyire tökéletes lenne minden,akkor nem szűrnék a kismamáknál a down-kórt! ennek oka van,és akárhogy is nézzük ez egy betegség,ami nem jó!!!
ezért rettegünk tőle mi nők!!!
válasza:Minden egyes válaszolóval egyetértek.
Persze, mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok fejlődési rendellenesség létezik, nemcsak ez a betegség. Félünk is mindegyiktől.
Nekem két egészséges gyermekem van, az Ő jövőjüket tenném kockára, ha most harmadikként beteg babám születne. Mert mikor megállapítják a pocakban a magzat down-kórját, azt nem tudják megmondani, hogy mennyire lesz sérült. Mi van ha a rosszabbik eset lép fel és majd otthon kell ápolnom, sok fejlesztő foglalkozásra vinni ami anyagilag is megterhelő? Nem fogok tudni mellette visszamenni dolgozni sem. Jelentősen romlana az életszínvonalunk, ami most sincs az egekben. A már meglévő két gyermekemre is gondolni kell.
Mi van akkor, ha történik velünk valami a férjemmel? Majd a meglévő két gyermekünk fogja gondozni??? Nem csak arra gondolok, míg kisebbek, hanem mondjuk már 30-40 évesek lesznek a gyerkőcök. Nem "akaszthatok" a nyakukba egy ekkora terhet, épp elég lesz javakat teremteni, megélni a világban nekik is.
válasza:Nagyon nehéz kérdést tettél fel és egy kicsit talán rosszul is tetted fel azt a kérdést. Miért félünk a Down kórtól (és mellette minden más betegségtől is)? Nagyon egyszerű a válasz. Azért, mert mindenki egészséges babát szeretne világrahozni. Eddig a pontig a dolognak semmi köze az eredményorinetált világhoz. Mondhatok valamit? A Te barátnőd is egészséges babának szeretett volna életet adni és biztos vagyok benne, hogy Ő is félt a vizsgálatok előtt és megtett mindent a baba egészségéért, ugyanúgy, mint azok a kismamák, akik aggódva kérdezik,hogy az 1:2000 eredmény jó-e.
Amiről Te beszélsz az egy másik helyzet és semmi köze az eremények feletti aggódáshoz( ami szerintem egészséges keretek között teljesen normális). A barátnőd megtudta, hogy beteg babát fog szülni, belekerült egy adott helyzetbe (amitől egyébként Ő is egészen biztosan félt) és hozott egy döntést. Ezért a döntéséért lehet Őt tisztelni. Szép dolog, amiről írsz, kívánom, hogy a barátnődnek és a babájának soha ne legyen negatív tapasztalat és igen, jusson el oda ez az ország, hogy a "mást" tudja elfogadni, mindenféle szempontból.
Ugyanakkor nem kérdés, hogy miért félünk. Tegyük hozzá, hogy a Down kóron kívül még ezer más dologtól, de ezt legalább lehet szűrni vagy legalábbis egy picit nyugodtabban aludni, ha jó az az eredmény.
Köszi a válaszokat. Megértek mindenkit. Mindenkinek szíve joga eldönteni. A barátnőm férje sajnos egy szerencsétlen balesetben meghalt, nem hagyta el a barátnőmet a beteg gyerek miatt.
Tudom, hogy nem könnyű, egy egészséges babával sem egyszerű sokszor az élet. Én éltem kint külföldön és ott teljesen másképp állnak a dolgokhoz, csak ezért voltam kíváncsi. Nekem minden tiszteletem azoké, akik beteg gyereket nevelnek és ezt fel is vállalják. Mindenkinek boldog babavárást és természetesen egészséges babát kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!