41 éves leszek júliusban, mennyire lehet problémás a terhességem? Van egy 18 éves fiam, a férjem 46 éves, nagyon jó karban van, soha nem dohányoztunk, fiatalosak vagyunk. Viszont nincs semmi segítségem, anyósomék 300 km-re laknak tőlünk.

Kicsit depressziós lettem,szabad így bevállalni egy kisbabát?A sok idegeskedés a munka miatt,kivette az erőmet és talán azért szeretném ezt a gyereket,hogy kirángasson a depresszióból.

Most eléggé padlón vagyok,egyedül érzem magam nagyon,van jogom így is szülni vajon?

Bele fogok ebbe dilizni,nem voltam én ilyen határozatlan.

Érdekes egy helyzet ez.Ahogy elkezdett foglalkoztatni ez a gyerekvállalás,egyre több nőről tudok,aki negyven körül szült.Az egyik ismerősöm 45 éves,most szült júniusban.

Az anyósom 38 évesen szülte a férjem hugát,36 évesen az öccsét,és mondhatom,nem ciki,hogy ekkora a különbség köztük.

Sőt anyós meg van fiatalodva,energikus,csinos nő.Ha nem szült volna,már nem lenne ilyen,ezt ő maga is bevallja,az életkedve sem lenne ilyen,hiszen a fia még otthon lakik,ő meg sürög -forog a fia barátnőjének kisfia körül is,meg egyébként is.

A fiam nem szeretné,féltékeny,ez nyilván való,viszont az édesapja második házasságából van egy kislány,nyolc éves,őt nagyon szereti,pesztrálja,rá lehet bízni.

Bevallotta,amikor férjhez mentem,még csak egy éve,féltékeny volt,hogy őt már nem szeretem ,és sajnos az édesapja is a férjem ellen hangolja őt folyamatosan,pedig nincs rá oka,inkább benne van sok kivetnivaló dolog.

Nehéz a döntést meghoznom,de a vágy erős bennem,úgy döntöttem,hogy 3 hónapot adok magunknak,és majd a sors eldönti,legyen-e.

Muszáj döntenem,mert ez felőröl,sokszor csak sírok,mit tegyek.

Sajnos nem sikerült teherbe esnem. Hormonális problémáim voltak,vannak azóta is.

Nemrég betöltöttem az 50.évet,így most már tényleg az unokákat várom. :-)

Minden rendben,elfogadtam,hogy ennek így kellett lennie.

Bár a szívem belesajdul még most is,ha babázok valahol,a fél életemet odaadtam volna,ha lenne egy lányom is.