Lelkiismereti okok miatt megtartanád a nem kívánt
terhességedet?
Figyelt kérdés
Ha nem vártad, nem akartad, baleset történt, nem így tervezted, viszont félnél az azt követő helyzettől, akkor megtartanád?
Vagy úgy gondolnád, hogy a bűntudat enyhülni fog, esetleg megkönnyebbülsz majd, illetve az idő sok mindenre orvosság?
Vagy szerinted az ellenérvek (megrögzött abortusz ellenzők) érveivel nem kell foglalkozni, hisz ez a céljuk?
2012. máj. 15. 16:36
1/9 anonim válasza:
Nekem volt már abortuszom. 18 évesen estem teherbe, mert felelőtlenek voltunk. Akkor már 1 éve jártam a barátommal, mégsem akartam megtartani. Elvetettem, és nem is bántam meg. Lelkiismeret furdalásom volt egy kicsi, de elmúlt pár hét alatt. Ez 10 éve történt. Ha 25 éves koromban történik mindez, tartós kapcsolatban, akkor viszont nem vetettem volna el. Tehát szerintem nagyon szituáció függő a dolog. Sok esetben bevállalható a nemvárt gyerek. Ha társ és némi anyagi is megvan, akkor szerintem nagy baj nem lehet.
2012. máj. 15. 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Én mindenképpen azt nézném, hogy ha megtartom, akkor tudok-e neki biztosítani olyan életet, amit biztosítani kell egy gyereknek (ruha, játék, minden napi kaja, fedél a fej felett, suli, hozzá a tancucc, később egyetem, stb). Ha nem és mondjuk még én is albérletben laknék és a párom se akarná, akkor tennék a lelkiismeretre, akkor sokkal nagyobb lelkiisemeret furdalásom lenne, ha úgy hoznám a világra, hogy nem tudok neki mindent megadni, amire szüksége lehet.
2012. máj. 15. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 xStefix válasza:
Én bármilyen esetben megtartanám, mert optimista ember vagyok. Nem venném el a gyerekem életét azért, mert én magam "hibáztam" bármikor, bármiben. Ha a baba egyszer megvan, akkor onnantól nekem az lenne a dolgom, hogy megteremtsem a megfelelő körülményeket, még ha ez néha kilátástalan is.
Mondjuk nálunk csak részben volt ilyen a helyzet, mert bár nem volt tervezett a lányunk, de sikerült mindent elrendezni, mire megszületett. Igaz, ehhez a családom támogatása is kellett, amiért mindig is hálás leszek nekik. De így, egy ill. kétgyerekes anyukaként már sose tudnék abortuszra menni szerintem. (Bár előtte se pártoltam soha.)
2012. máj. 15. 17:44
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 xStefix válasza:
Ja igen, és ez számomra egyáltalán nem lelkiismereti kérdés (lenne), hanem egyszerűen az élethez való jog tiszteletben tartása. Ez nekem minden egyebet felülír.
2012. máj. 15. 18:00
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 anonim válasza:
nekünk a harmadik gyerek "becsúszott"nem terveztük gyógyszert szedtem.Nagyon megvoltam rémülve hiszen még nem volt egy éves a középső.Megtartottuk,nem bántam meg,lelkiismeret miatt,a gyerekszeretetem miatt.De ha még egy összejönne nem tartanám meg mert nem tudunk több gyereket eltartani.
2012. máj. 15. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
nekem 18 évesen csúszott be, megtartottam. életem legjobb döntése volt, pedig nagyon féltem, hogy mi lesz. ráadásul az apja még a terhességem alatt meghalt egy balesetben, szörnyű volt. a szüleim sokat segítettek.
2012. máj. 15. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
A második gyógyszer mellett fogant, megtartottam, ráment a házasságom. Nem tennék másképp ma sem...
Viszont: a harmadik várandósságom egy óvszer-balesetből sikerült be, másnap megjött, azt hittem így okés lesz... hát nem. Ezt a várandósságot már nem tudtam vállalni. Ikrek lettek volna, a fiam másfél lett volna a születésükkor, a lányom 3. A férjemmel válófélben voltunk, azt se tudtam a kettőt hogyan fogom eltartani, nemhogy még melléjük két újszülöttet, ráadásul egyedül! Ja, plusz ugye vissza kellett mennem dolgozni hogy a két meglévőnek enni tudjak adni. Muszáj voltam a nagyobbak miatt az észérvekre hallgatnom, ezért elvetettem őket. Azóta se békéltem meg, mert bár tudom, hogy ez volt az egyetlen ésszerű döntés, a szívem meghasadt belé.
Jövő hónapban lennének egy évesek.
2012. máj. 15. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 Anita8401 válasza:
Én az elsővel 18 évesen estem teherbe és megtartottuk tartottunk egy villám esküvőt ami a szülőknek köszönhetően mesés volt hál istennek mind kettőnk családja támogatott minket és nem bántam meg sem a gyerkőcöt sem a házasságot :) de ha a párom nem vett volna el akkor is megtartottam volna a gyereket mert nem ő a hibás,hogy megfogant és ha már élni akart akkor had éljen nekem nem lett volna szívem elvetetni főleg ha már dobog a szíve!De ezt mindenkinek maga kell eldöntenie ha a családi háttér nem megfelelő vagy az anyagiak nem engedik ....stb akkor lehet,hogy jobb az abortusz!
12hkm
2012. máj. 16. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 anonim válasza:
az idő sok mindenre orvosság, erre viszont nem. én nem akarlak befolyásolni, sőt nem is tudnálak. de annyi biztos, hogy egy abortusz sosem lesz "elfeledett". még ha előtte úgy is gondolod, hogy ez a legjobb megoldás, utána rettenetes lesz. látni a kismamákat, a babákat és azon agyalni, hogy a Tiéd most mekkora lenne... a helyzetedet nem tudom, így fogalmam sincs arról se, hogy milyen körülmények közé vállalnád be, ha bevállalnád. de ha egyedül vagy, nem segít senki, akkor azért elgondolkodnék. legalább a családod álljon melletted, de még jobb, ha az apuka is. dönts okosan, mi nem tudhatjuk helyetted, mert nem látunk bele az életedbe. sok erőt!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!