Egyedül hagyott a barátom várandósan, hogyan éljem túl?

Sajnálom. Lehet, hogy már becsajozott (vagy be szeretne) azért mondja... :( Ez sajnos tényleg nem jó jel, amiket mond, elhiszem, hogy aggódsz és szerintem jó a megérzésed. Tényleg bepánikolt. Szerintem egyet tehetsz, lépj le te. És ha rádöbben, hogy nagyon elszúrta, és rájön, hogy mégis csak te kellesz neki és a baba, akkor visszajön. Nekem ilyen egyik lábam itt a másik ott pasi nem is kellene! Házasok még nem vagytok nem? Akkor szakíthattok elvileg bármikor. Csak a baba miatt nem maradnék vele, de a babát megtartanám mindenképpen, az a kis élet már növekszik és nem tehet semmiről, ő élni akar. Neked rengeteg örömöd lesz benne és a családodnak is. Remélem a pasi vagy rájön hogy mit veszít, vagy örökre eltűnik az életetekből.

(Bocsi, de a "higgyek"et így kell írni "higgyek", kettőzött gy-vel.)

Az enyém is lelépett, megbeszéltük, hogy együtt megyünk ultrahangra, és előtte 2 héttel azt írta, sms-ben, hogy ez a gyerek nincs is, de ha van, biztosan nem az övé, aztán bocsánatot kért azzal, hogy ő nem áll készen az apaságra.

Bevallom, megfordult a fejemben, hogy elvetetem, hiszen hogy mondjam majd meg neki, hogy az apja eldobta?! Aztán megtartottam, a saját családom ellenem volt, ő pedig elkezdett követelőzni.

Már a terhesség végén járok.

A legjobb döntésem volt, hogy megtartottam a babát. Nem érdekel, hogy mi lesz ezután, ki, hogy fog viselkedni. Jó volt ez a 8 hónap, hogy átformáljon az anyaságra, és biztos vagyok benne, hogy ha az 'apa' miatt elvetettem volna a babámat, már én sem lennék a lelkiismeret-furdalástól.

Csak azt bánom, hogy ezzel az ésszel, miért nem írattam alá egy apasági lemondó nyilatkozatot?

Még akkor is megbíztam benne, amikor leírta, hogy nem áll készen az apaságra, amikor sms-ben leírta, és úgy gondoltam, hogy eltűnik az életünkből. Bármit, amit azóta megbeszéltünk, máshogy mondd vissza, úgyhogy most az lesz, hogy írásban fogunk kommunikálni.

7 hetes terhes voltam, mikor az "apuka" elhagyott és mivel nála laktam, még a költözés is hátra volt, veszélyeztetett terhesen. visszaköltöztem anyukámhoz, aki most élvezi, hogy ilyen közel van az unokája.

beláttam, hogy egy ilyen pasira semmi szükségünk nincsen! gyerektartással tartozik, hamár így viselkedett. jaigen, mi is 2 éve próbálkoztunk és úgy jött össze.

nagyon sok kitartásra és pozitív gondolatokra van szükség. a kicsire kell sokat koncentrálni és amennyiben van rá esély, 1-2 baráttal is érdemes lenne néha programokat csinálni, hogy ne tudj annyit gondolkozni a múlton. másfél éve, hogy így történt és mivel most már a kicsivel foglalkozom. a világ legjobb dolga és olyan jó, amikor látod rajta, hogy mennyire szeret és mennyire örül neked. sokmindent megérnek ezek a percek. és a pasi csak sajnálhatja, hogy ő nem élheti ezt meg.

ha könyörögne sem fogadnám vissza a biológiai apukát. inkább keresek egy igazi apát a picinek, aki nekem is olyan társ, aki megérdemel!