Álmodtatok valaha is a pocakotokban jövő gyereketekkel?

10-es vagyok még.

Az hogy a szopizással álmodtál, az a félelmedből adódik. Én sokat barnáztam velük és olyan álmaim is voltak, hogy barnázok és sokszor kivert a viz miatta.

A második nem volt tervezett baba, a férjem nem is akarta egyáltalán őt, nagyon nehéz döntéshelyzetbe kényszerültem. Kb nyolchetes voltam, amikor álmomban egy fél év körüli kisfiút tartottam a karomban, különleges, gyönyörű kék szemekkel vesébelátóan bámult rám, tudtam, hogy ez Ő. És akkor megszólalt nagyon kellemes, mély férfihangon(!), hogy " kűzdj értem!" annyira megijedtem hogy egyből felriadtam.

Ezek után nem volt kérdés, hogyan döntök!

A házasságom ráment a dologra, de tudom, hogy ennek így kellett lennie. Amikor a kisfiamat a szülést követően a kezembe adták és rámnyitotta azokat a hihetetlen kék szemeket, hát zsigerekig megborzongtam, mert UGYANOLYAN volt, mint álmomban! Mivel nehéz szülés volt, arcra nem hasonlított, de a szemei egy-az-egyben azok voltak. És amikor elérte a féléves kort, az arca is az álombéli lett. Hiszem, hogy Őt láttam akkor.

De voltak mér korábban is fura álmaim, pl nagymamámmal álmodtam, aki már rég meghalt, a régi kertben voltunk, loncillat, meleg napfény, homok a talpam alatt, mint rég.. nyilván gyerekkori emlék. Aztán jött nagymamám, aki nagyon hiányzik azóta is, és kézenfogva hozta magával a papát, mindketten az öregkori önmaguk, papa abban a ruhában, amiben legutóbb találkoztunk. Megálltak és papa megsimogatta a hajam. Én elkezdtem könnyezni és felébredtem. Másnap telefonáltak, hogy a papa az éjjel meghalt.