Akik ikrekkel voltak terhesek vagy most azok, milyen volt megtudni, hogy 2 vagy több baba van a pocakban? Mit szóltak a családtagod, rokonok, ismerősök?

Nálunk nem volt tervezett a terhesség (első babák), úgyhogy már maga a tény, hogy szülők leszünk, sokk volt, aztán mikor megtudtam, hogy rögtön két baba jön, az ájulás kerülgetett. A párom öröme és lelkesedése lassan rám is átragadt, de bevallom, kellett pár hét, mire fel tudtam dolgozni ezt az egészet, és szívből tudtam örülni neki, és várni a babákat.

A nagyszülők, rokonok persze el voltak ragadtatva. :)

NEkünk angyon sokára sikerültek. 2. lombiknál (is) 2 prerembriót ültetetk be és férjemmel már akkor tudatosítottuk magunkban, hogy mindkettő megtapad. Így is lett, nekünk nem volt akkora meglepetés. Család, többiek is örültek, szülők mindkét részről szintén régóta várták részünkről az unokákat.

Egyéb ismerősök van, hogy ebszólogatnak, milyen lesz 2-veé egyszerre, de időnk úgyse lesz több, mint egyre. Nagyon várjuk őket augusztusra:).

Mindig szerettem volna ikreket, de nem volt a családban, és nem kellett segítség sem a teherbe eséshez (mindkétszer elsőre sikerült a terhesség mikor terveztük).Nem is gondoltam hogy nekem lehet.

Aztán 8 hetesen mentem uh-ra és ....én láttam félig a monitort, és hogy ott kicsit több a fehér mint a lányomnál annak idején (nem volt olyan rég, akkor volt 14 hós), és megkérdezte a doki hogy van e már gyerekem. MOndom kint futkos a 14 hós lányom, azt mondta: idebenn meg ketten. Hát bőgtem és még most is bőgök ha rá gondolok. Annyira bőgtem, hogy kaptam egy uh képet róluk ingyen, ami amúgy már 500 Ft volt.

Kifele is bőgtem, páromnak csak a nyakába ugrottam és mondtam hogy Ketten vannak, de alig jött ki hangom.

Család nagy része nagyon örült, persze voltak és vannak idióta beszólások is. És az a pár döbbent arc, amit láttam mikor elmondtuk, még most is sokszor eszembe jut, és jót röhögök rajta.

Volt aki lesajnált és még most is, de szerintem ők inkább irigyek.

20 hósak már a nagyfiúk

A 12. héten derült ki az ikresség. Engem nagyon meglepett, össze-vissza beszéltem az orvosnál, nem is tudom már, miket. A rendelőből úgy léptem ki, mint aki a föld felett jár, szinte éreztem, hogy árad ki belőlem egyfajta sugárzás. :D

Sajnos pont aznap csak későn tudott hazajönni a férjem, és neki is nagy történései voltak, míg mesélt, én tűkön ültem. Aztán mondtam neki, hogy voltam orvosnál, és ikreink lesznek. Pár percig meg sem tudott szólalni, és utána is csak csöndesen hajtogatta, hogy "annyira boldog vagyok".

Apukámnak telefonon tudtam elmondani, ő elsírta magát örömében, és letette hirtelen a telefont. :)

A bátyám olyan izgatott és komoly lett, de ő is örült.

Anyukám külföldön volt, de érezte, hogy valami van. Meg akartam várni a hírrel, de kiszedte telefonon a bátyámból. A szemtanúk szerint nevetőgörcsöt kapott. :)

A barátok mind örültek. EGyedül a nagymamám reagált negatívan, ami nagyon fájt. Azt mondta: "hát, nem tudom, hogy gratuláljak vagy sajnáljalak". Istennek hála, teljesen odavan a srácokért ő is. Azt mondta nemrég: "nem is gondoltam, hogy majd így fogom szeretni őket" :D Legalább őszinte.