Kismamak van olyan hozzatok kozel allo szemely akinek nem jon ossze a baba? Ismeros, testver, baratno? Hogy fogadtak a terhessegetek hiret?

Nehéz,nagyon nehéz helyzet...nekem ugyan csak 1 vetélésem volt, de 1,5 évet vártunk a fiamra míg húgomnak egyből összejött.Ráadásul úgy volt, hogy mondták, hogy jön a baba(mi akkor már próbálkoztunk pár hónapja) aztán nálunk is jelentkezett, csak nekünk elment...

Mind1, nem is a mi történetünk fontos, csak hogy biztos nehéz neki feldolgozni ezt az egészet.

Én lehet keresném még, próbálnék vele beszélni.Aztán meglátod, ha nagyon elutasító, akkor hagyd, majd feldolgozza.

És kitartást, ez egy nagyon kemény helyzet!!!Leginkább az idő tudja elrendezni!A lényeg, hogy akármit mond, vagy vágna a fejedhez, ne akadj ki rá, mert az érzelmei beszélnek belőle!

Nekem is nehéz volt eleinte feldolgozni és sokszor sírtam, mikor UH képeket vagy videót mutatott húgom....pedig nagyon szeretem és unokaöcsémet is!!

Nekem már meg volt a fiam, mikor nővéremék elkezdtek nem védekezni. A fiam azóta lassan 3 éves, de nővéreméknél még mindig nincs baba.

Nővérem hatalmas örömmel fogadt a kisfiamat, szereti, babusgatja, dícséri és azt mondja neki is ilyen okos, zsivány kiskrapek kell.

Irigységet, megbántottságot sosem éreztem részéről.

Hát nem egyszerű,ezt saját tapasztalatból tudom. Mi 3 évig vártunk a picurra,minden kivizsgáláson átestünk és semmi gond nem volt mégse akart jönni. A családban lett aki pikk-pakk teres lett,illetve egy év próbálkozás alatt. Nagyon örültem az örömüknek, de lelkiismeret fuldalásom volt,mert mikor megtudtam majdnem sirógörcsöt kaptam,h nekünk miért nem. Szerencsére ezeken gyorsan túlestem és ők sose jöttek rá. Aztán pont mikor már lombik központba mentünk volna egyszer csak pozitiv lett a teszt:)

Adj egy kis időt a testvérednek, túl fog rajta lépni.

32 hkm

Kis csúszással majdnem egyszerre akartunk babázni a sógornőmmel. Amikor pozi lett a tesztem, együtt mentünk el a dokihoz én a baba miatt, ő pedig azért, hogy a babavállalás előtt megnézesse magát, rákszűrést csináltasson stb. mielőtt belevágnak. Akkor kiderült, hogy HPV fertőzött, három magas kockázatú törzzsel. Azóta már túlesett a műtéten is, nem próbálkozhatnak a babával még egy jó ideig.

Együtt is dolgozunk, minden nap találkozunk, soha egy pillanatig nem éreztem felőle azt, hogy neheztelne rám, sőt ő is nagyon várja, hogy megszülessen a baba.

27 hkm

Nálunk a tesóm barátnője lett terhes rögtön az első együttlétkor. A tesóm nagyon szerelmes volt és gyereket akart, a lány nem annyira. Megtartották, de nagyon rosszul élnek, sajnos menet közben derült ki, hogy a csaj nem igazán illik a tesómhoz. Szóval mi már mikor ez a baba kiderült 1,5 éve próbálkoztunk,s gyógyszeres stimulációval sikerült, de aztán a 12. hétben elment, 3 hónap volt köztem és a lány között. Nagyon rosszul esett, de aztán túltettem magam, sokat dolgoztam, s nemigen találkoztam velük, de nem a baba miatt, hanem mert nem bírtam a csajt. Szóval aztán még 2,5 évet kellett várnom, hogy most spontán összejöjjön. Isteni csoda volt, s már előtte a Kaálit is megjártam. Nem voltam annyira féltékeny, mert úgy gondoltam, hogy addig míg lehet dolgozunk, s a jövőnket építjük. Tesóméknak nem volt semmijük, s apukáméknál dekkoltak 2 évig, borzasztó volt mindenkinek, mi külön laktunk már 5 -6 éve, de nem saját lakásban. Most jutottunk el oda anyagilag, hogy be tudunk költözni a sajátunkba. Szóval vmiért a sors, vagy az Isten így rendezte, s nem bánom, hogy így történt.

A tesódéknál vmi komoly probléma lehet, el kellene menni vmi komolyabb vizsgálatra. Bár persze biztos sokmindenen túl vannak, de vhol mégis gond lehet. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod neked sikerült, neki nem, persze elgondolkodhatsz esetleg olyanon, hogyha végképp nem jön össze nekik, bevállalsz egy bérbabát nekik.Biztos nagyon meghatná, s aztán ki tudja lehet, hogy már a hír hallatára is lenyugszik, s megszűnik a folyamatos teljesíteni akarása, s lehet spontán összejön nekik is, és meg is marad.

Hét én tudom sajnos mit érezhet szegény, és hogy az az érzés még rátesz neki egy lapáttal a meglévő problémára.

Én a sógórnőmmel voltam ilyen helyzetben, akivel nagyon jó viszonyt ápoltunk.Két vetélésen voltom túl, és nem akart harmadjára sikerülni a baba, mire egyszer csak jött a hír(nem tőlük), hogy terhes.Akkor már annyira padlón voltam a kudarcok után hogy nagyon rosszul esett.Sajnos nem tudtam eltitkolni az érzéseimet, bár neki személyesen sosem mondtam el hogy mit érzek, de minimálisra csökkentettem a találkozásokat, és tudta hogy ő is hogy megvisel látnom őt ahogy nő a pocakja.Aztán mire megszült, és is terhes lettem, azóta újra régi a kapcsolat.Nagyon szégyenlem azóta is hogy így "viselkedtem vele", de egyszerűen nem tudtam bájcsevegni vele a terhességről, mert hát egy kismamának csak az a fő témája.Mikor láttam őt félidősen gömbölyödő hassal, az nagyon rosszul esett, mivel akkor vesztettem el a második babámat.

Én keresném a kapcsolatot a helyedben, persze csak finoman, mert nekem az is rosszul esett hogy sógornőm nem kereste a társaságomat, és jobb lett volna ha néha érdeklődik.

Itt a hetes vagyok megint. Olvastam itt a gyakorin egy lányról, aki ugyancsak többször elvetélt. Valami génhiba miatt. Linkelem a kérdést,szerintem beszélhetnél vele, hogy nála miket néztek, mikor kiderült a génhiba.

A laparoszkópia egy hasfalon át végzett elég kemény beavatkozás. A műtét után állandó hányás; drén a hasfalon; a has bal oldalán nyílt seb két hétig; fel se lehet kelni 2 napig.