Van itt olyan, aki (megélepetés miatt) nem akarta tudni, hogy fia, vagy lánya fog születni?

Szia!

Korábban úgy gondoltuk, nekünk csakis fiunk lehet! El sem tudtuk képzelni a másik variációt, biztosak voltunk benne, hogy nekünk CSAKIS fiunk/fiaink lesznek.

Amikor a baba bejelentkezett úgy döntöttünk, nem nézetjük meg a nemét - mondván, hogy ebben a mai túlszabályozott világban ennyi kis varázslat maradjon már meg nekünk. De fiúnak gondoltuk. Aztán 14. hetes várandósan volt egy életmentő műtétem, és a baba is éppenhogycsak megmaradt - de persze aggódhattunk, hogy a műtét/gyógyszerezés/stressz vajon mennyire károsította a kis idegrendszerét... Na utána meg főleg mindegy volt, hogy milyen nemű, csak meglegyen már és minden rendben legyen vele. Akárhányszor Uh-n voltam, mindig szóltam előre, hogy ne mondják meg a nemét (persze úgy néztek rám, mint egy ufo-ra), mert nem érdekelt a neme egyáltalán, csakis az foglalkoztatott, hogy egészséges legyen... de érdekes módon a kezdeti "Breki" megnevezést hamar felváltotta a "Kistündérem" becenév.

Lányunk lett, második névnek megkapta a Tündét.

Hogy milyen érzés volt megtudni amikor kibújt? Hát akkor is neme foglakoztatott legkevésbé, főleg, hogy viszontagságos koraszülés volt :) Rámtették, egymás szemébe néztünk és tudtam, hogy őrá vártam mindig is, és mindegy, hogy beteg-e, vagy nem, ő az én kicsi édes szépséges tündérkém, az én életem fénye. Apukának tovább tartott megszokni a gondolatot, hogy kislánya van :) De első öleléstől nagy a szerelem köztük is ;)

Én akaratomon kívül a születéskor tudtam meg, hogy az első kisbabám egy kislány :) Igazából én mindig kérdeztem, de a doki sosem látta rendesen...végül szüléskor kiderült :) Hogy milyen érzés volt? Könnyeztem a boldogságtól (nemtől függetlenül)! Megérzésem nem volt, de fiút szerettem volna >lány lett. Utólag már jobban örültem, hogy így alakult. :)

Azon gondolkozol, hogy meghagyod meglepinek a születendő gyermeked nemét????

Igen!!

Én most vagyok 8 hetes, van egy kis gond a kezdeti beindúlással mert 6 hetesen egy kicsit bevéreztem!! A doki azt mondta hogy csak a 12 hetes koráig bírjuk ki valahogy mert akkor már gond nem lehet!! Mert az első sajnos nem maradt meg!! Tehát borzasztóan izgulok hétről hétre, hogy minden rendben legyen és egészséges maradjon!! Már előtte is úgy voltam vele hogy nem akarom tudni, hogy egy nagy meglepi legyen de ezek után meg aztán tényleg teljesen mindegy csak boldog és egészséges legyen!!! :)