Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » 33 hetes terhes vagyok és...

Vav22 kérdése:

33 hetes terhes vagyok és állandó a stressz. Teljesen kétségbe vagyok esve. Hogyan vészeljem át ezt az időszakot?

Figyelt kérdés
Nem tervezett baba volt, még itt is tettem fel kérdést, hogy megtartsuk-e vagy sem. Hát a válaszok elég egyértelműek voltak. Persze megtartottuk nem lett volna szívem "megölni". Akkor még egész jól megéltünk, de rá 1-2 hónapra jöttek a gondok párom munkahelyével kapcsolatba. Van neki most munkálya szerencsére, de folyton egyik adósság után gyűjtünk a másikra, már hazaköltöztünk a szüleimhez. Utolsó adósságunknak az első részletét hétfőn fizettük volna be, vagyis be is tudjuk, de ma csörgött a telefonom és faterom üvöltözött velem egy sort,hogy mit képzelünk magunkról -merthogy kiderült az egész, rokon dolgozik ott akivel nem vagyuk túl jóban és nem minket értesített- és persze faterom teljesen kibukott, hogy nekünk semennyi pénz nem lenne elég meg hogy hova szórjuk a pénzt. Szórjuk... Mikor volt olyan, hogy nem volt pénz kenyérre. Mindezt kismamaként átélni még szörnyebb. Ez már a második adósság ami így kiderült. Próbáltunk rokonoktól (párom rokonaitól) kölcsönkérni, hogy ki tudjuk fizetni, de nem "tudtak" segíteni. Nem százezrekről van szó. A legjobban az bánt, hogy mi vagyunk a szemetek meg a hülyék és úgy vagyunk beállítva, mint akik emellett nagy lábon élünk és mit képzelünk mi a világról. Holott nem költünk magukra szinte egy kanyit sem. Én már hetek óta nem alszom éjszaka, idegileg ki vagyok merülve és az a legrosszabb, hogy én nem is tudok semmit tenni, nekem nincs munkám sem. Mikor terhes voltam nem volt bejelentett munkám miután terhes lettem nyílván nem is találtam olyat ahol bejelentenének, sőt semmilyet, hiszen tombol a munkanélküliség, nemhogy majd terhesen felvesznek valahova. Nem tudom mitévő legyen, úgy érzem, hogy a feladás szélén vagyok már tiszta depressziós lettem, már a barátaimmal sem tartom a kapcsolatot, azzal az egy-kettővel... Itthon vagyok állandóan befordulva, teljeen kilátástalan az egész. Ja és lassan a babacuccokat is bekkellene szerezni, mert eddig 1-2 ruhadarab van csak meg egy kölcsönkapott hordozó, de ezt már nem is említem.
2009. jún. 10. 13:31
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:

Nyugalom, nem vagy egyedül :)

Apránként kifizetitek az adósságot.

Tudod, fogsz kapni anyasági támogatást a szülés után, ha voltál terhesgondozáson 4szer. (ugye voltál?) az kb. 60 ezer ft, abból sok mindent tudsz majd a babának venni, ha okosan vásárolsz. Nem olyan vészes, ha csak utána veszel bizyon yos dolgokat! Babaruhákat használtan, babkocsit és hordozót is használtan, nagyon jó áron tudsz venni, én is ezt tettem! Pelenkából diszkontban a legolcsóbbat, popsitörlőt is.

Biztosan sok ismerőstől, rokontól kapsz majd dolgokat, ruhákat használtan, bátran fogadd el ezeket :)

Nyugodj meg, bár abszolút megértem a helyzetet, apránként jobb lesz, utoléritek magatokat, hidd el!!!! :))))

2009. jún. 10. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 A kérdező kommentje:
Párom szülei már segítettek az elején anyagilag a fiúknak, mert egy biztosítást befizettek helyette ami elég sokba került volna. Amúgy messze laknak a párom szülei és testvére. Testvéréék néha látogatnak, olyankor mindig vásárolnak nekünk sok élelmiszert és az is nagyon sokat számít. Tőlük már komolyan nincs is pofánk kérni és ők sem állnak túl jól anyagilag, ráadásul egy lakásfelújítás közepette vannak... Állítólag a babakocsit megkapjuk tőlük meg anyukájuktól közösen. Amúgy a szüleimnél most a kaját többnyire a szüleim veszik, azt nem sajnálják, csak arról van szó, h mikor külön laktunk akkor nem jutott eszükbe.
2009. jún. 10. 14:03
 13/18 anonim ***** válasza:

Nincs valamitek amit esetleg el tudnál adni? Pl. autó, tv...használt ruhák, olyan bútorok amiket már nem használtok....csak h ha ezeket föltennéd a vatera.hu-ra, vagy a tesz-vesz-re, esetleg el tudnád adni őket. és lehetne egy kis pénzetek.

Én akkor is eljönnék a szüleimtől...+ meló még a párodnak, amíg bírja...te most nem tudsz pénzt keresni. Viszont ha megszületik a baba a szüleid akkor sem könnyítik meg majd az életedet.

Próbálj meg megnyugodni, és végiggondolni hova mennyivel tartoztok, mik lehetnek a megoldások. Te sokat nem tehetsz, csak max megszabadulsz pár holmidtól. aminek az árából vehetsz a picinek akár turiból is babaruhákat. (én is onnan vettem. és teljesen jók!olcsók!)

Férjeddel milyen a kapcsolatod? Hány évesek vagytok?

2009. jún. 10. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 A kérdező kommentje:

Nem férem, vőlegényem. (már a baba előtt volt eljegyzés, nem amiatt lett). Fiatalok vagyunk mind a ketten nagyon. Én 21, ő 22 éves múlt. Bár ő dolgozik már elég rég óta, nekem viszont nem volt soha bejelentett munkaviszonyom, mert tanultam.

Párom most hívott, hogy beszélt a testvérével és hogy pár napon belül elvisz minket arra a településre ahol ők laknak és van egy kiadó albérlet és az anyukájuk bevállalja a havi részletét. Tök jó, hogy segítenek, örülök is neki, de itt megint én leszek a rossz a szüleim szémébe, és én leszek aki hátatfordít. Attól félek, h megromlik majd a kapcsolat az én szüleimmel ha elmegyünk innen és ezt nagyon nem akartam. De ezt a lehetőséget kihagyni, h külön élhessünk és anyukája fizeti az albit(persze addig amég helyrejövünk)ezt hagyjam ki csak mert a szüleim megsértődnek? Itt nincs nyugalmam az tény. Ugyanis faterom állandóan veszekszik mindenkivel ha kell ha nem és folyton cseszegetnek mindenért.

2009. jún. 10. 14:23
 15/18 A kérdező kommentje:
Jah, az lemaradt, hogy jó a kapcsolatom a párommal. Vagyis a veszekedések az anyagiak miatt vannak csak. De már félek, hogy ha így folytatódik meg fog romlani a kapcsolatunk, ezt állítja ő is, ezért akart odaköltözni a tesójáékhoz vagyis közel hozzájuk. A párommal nem nehéz kijönni. Ráadásul nagyon "dolgos" ember. Amióta a szüleimnél lakunk (pár hete) szabadnapján is folyamatosan csinál itthon vmit. Füvetnyír, nagytakarítottunk, főzés mire hazaérnek szüleim, egyéb udvari teendők, fateromnak is mindig segít. Faterom elég lusta volt olyan felhalmozott törmelék az udvarban amit 30 év alatt nem tudott eltüntetni. Na az a párom 1 óra alatt elintézte. Anyukám sem a rendről híres, így próbáltuk azt is korrigálni. Szóval igyekeztünk kivenni a részünket.
2009. jún. 10. 14:33
 16/18 A kérdező kommentje:
És nincs se autónk, se semmink. De egy X éves tv-nk meg az én 3 éves, tök alap, igencsak használt laptopom, jelenleg a számítógép az egyetlen barátom, még ha hülyén is hangzik, de még azt is eladnám, ha kapnék érte vmit, de ez már nem sokat ér 5-10 ezerért meg nem fogom eladni, mert se nem segít ki plussz gép se lesz. Nekem ez az egyetlen kb. amit ebbe a kapcsolatba hoztam.
2009. jún. 10. 14:36
 17/18 anonim ***** válasza:
Na akkor hajrá és spurizzatok ne éljetek stresszben !Anyámékkal 12 éve nem beszélek mert nem bírtuk elviselni egymást szóval nem hiányzik a sterssz akkor költöztök!!!
2009. jún. 10. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim válasza:
Remélem még olvasod. Én is 33 hetes kismama vagyok, kicsit más a problémám mint neked, de a helyzetem kicsit sem jobb. Egészen tegnapig volt egy párom, akivel egyetlen probléma van, kifolyik a kezéből a pénz. Pedig jól is élhettünk volna, 200.000 Ft-unk maradt havonta tisztán, se rezsi, se semmi egyéb fizetnivaló, de mire észbekaptam már nem maradt belőle semmi, volt hogy nem is volt mit ennünk...(!!!) Amióta kiderült, hogy babát várok, még rosszabb lett a helyzet, bár úgy csinál, mintha örülne, de a pénzt ugyanúgy elszórja mint azelőtt, és egyáltalán nincs rám tekintettel. Ezt az életmódot 2 évig bírtam, aztán tegnap este előjött belőle az állat, ilyennek még nem láttam, nagyon féltem hogy megver, pedig eddig még csak hasonló sem történt. A lakásban széttört mindent, tányérok, poharak, amit csak ért, remegtem a félelemtől. Összepakolta a cuccomat és kidobálta az udvarra. Ja és mindezt azért mert elmondtam a véleményemet erről az egész életmódról... Ma reggel hazaköltöztem anyukámhoz, de egyelőre nem tudom hogyan tovább. Van egy lakásom, oda fogok visszaköltözni, de sajnos most albérlő lakik benne. Hogy miből fogok megélni fogalmam sincs. A családomra anyagilag nem számíthatok, az otthoni munka keresést már feladtam, nagyon kétségbe vagyok esve, de optimista vagyok, majd lesz valahogy, egy biztos, vissza nem megyek, látni sem bírom. Ezt csak azért meséltem el, hogy tudd, nem vagy egyedül, ami a stresszt illeti, pedig most mindkettőnknek nyugalomra lenne szüksége. Szívből kívánom, hogy rendeződjenek a problémáitok, én is bízom a csodában, csak én sajnos egyedül...:(
2009. aug. 20. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!