A párotok hogy viseli azt ha érzékenyek, vagy ingerlékenyek, esetleg hisztisek vagytok?

Én ha ritkán ingerlékeny/hisztis vagyok, akkor magam mondom, hogy inkább menjen. Elég nehéz nekem saját magamat is elviselni, nemhogy még azt, hogy idegesítek egy embert.

Legtöbbször megy is, akkor megnyugszom. Néha megpróbál felvidítani, ha sikerül jó, ha nem akkor úgyis megmondom neki, hogy azonnal akarjon sörözni a haverokkal.

Előbb-utóbb úgyis elkezdek én is magamon nevetni, hogy milyen hülye vagyok és akkor vége a hisztinek.

Mi ketten terveztük a gyerekeinket,tehát minden gond közös volt.Az is amikor terhesen esetleg hisztisebb voltam.Birka türelme volt hozzám mindhárom terességemkor,tolerált mindent.Ezekre a változásokra felkészültünk már a babáink tervezésekor.Ez egyébként nekünk a legnehezebb nem a férfiaknak.Az Ő dolguk,hogy maximálisan támogassanak ott legyenek mindig ha szükség van rájuk.Ez a legrosszabb megoldás,ráadásul még szemét is,hogy viszont hisztizik nem szól semmit.Menjen a sunyiba az ilyen érzéketlen tuskó,már bocs.Talán ha látja,hogy ideges vagy próbáljon megnyugtatni,néha elég egy ölelés is.De,hogy bunkó módon nem szól,az mi ha nem hiszti?Talán Ő érzi rosszul magát a változások miatt?

Nem nőtt fel még a párod ha ezt nem érti meg,és nem tolerálja.Sajnálom,hogy ilyen,próbáld megbeszélni vele.

Majd a babasírást kell hallgatni akkor meg elmenekül???

Boldog babavárást,és nem idegeskedj.

Szia! Örülj neki, hogy inkább arrébb megy és nem "veszi fel a kesztyűt", veszekedhetnétek napestig:)Első gyerek, ugye? Mire megszületik hosszászokik mindenhez:)

Kitartás mindkettőtöknek

15 hetes + 18 hós

Ha én hisztizek akkor még ő van besértődve. Az éjjel külön szobában aludtam mert úgy felhúzott. Az enyém nem tolerál semmit, egy nagy ökör... már lassan ott tartok, hogy nem azt bánom, hogy terhes vagyok, hanem azt, hogy tőle... Mi is készültünk már a babára 7 éve... mégsem segít semmiben sem... kivéve az anyagiakat... de az most nem a lényeges hanem a lelki támasz kéne.. erre még anós is beleszól dolgokat... totál kivagyok...

Én sem tudom, hogy mit kéne tennem... de ő sem.. :-(

Szia :-)

Utolsó válaszoló vagyok! Örülök, hogy legalább mi kismamik megértjük egymást, hogy mi folyik bennünk. Engem már ez is vígasztal. A kedves kérdezőnek is kívánok sok türelmet és kitartást és minden kismamának boldog babavárást!