Mióta terhes vagyok, nagyon megromlott a kapcsolatom a párommal. Nem tudom mi lenne a jó?

Szia!

Mi is most vagyunk túl pár napja egy hatalmas krízisen. Még nem tudom hogy mi lesz a vége, de gondoltam leírom neked, hátha segít. Már régóta együtt vagyunk, próbálunk egymáshoz csiszolódni, hát vagy megy vagy nem megy. Én eléggé lobbanékony, hirtelen haragú vagyok, mondok mindent ami a számra jön amit persze megbánok 5 perc múlva. Páromnak is ez a szokása hogy tesz arra amit mondok... na ebből az egészből elegem lett és mivel nem akartam / akartuk sutba dobni a kapcsolatot, azt mondtam neki hogy most jóga helyett leülünk és BESZÉLGETÜNK. Mi sose tudtunk normálisan vitázni, mindig bőgés, hiszti, elvonulás, ajtócsapkodás és hasonló finomságok jöttek be, de most hogy láttuk hogy ezt meg kell tenni, minden ment. Én végighallgattam őt, ő végighallgatott engem. Másnap reggel folytattuk, ott pedig elmondtam hogy én miben vagyok a hibás, és elmondta hogy ő miben a hibás, min kell változtatnunk. Így, hogy meghallgattam, mi zavarja őt bennem, már én is látom magamban a dolgokat. Azóta nem veszekedtünk (ami ritka így pár nap után is), nagy a békesség és odafigyelünk egymásra. A se veled se nélküled kapcsolatból inkább egy se nélküled kapcsolatot szeretnék. Sajnos ez van, nem mindig minden klappol, a boldog párkapcsolatért tenni kell. Üljetek le és beszéljetek meg mindent - kulturáltan - mert rengeteg pár itt bukik el hogy nem rendes a kommunikáció közöttük.

Hát ezt én is tapasztalom, hogy mióta babát várok szörnyű a kapcsolatunk, NEM TUD NEKI ÖRÜLNI, PEDIG MÉG JOBBAN AKARTA, MINT ÉN, inkább még depisebb, nyűgös, hisztis, fáradt. Mi már közel 3 éve házasok vagyunk, és nagyon jó volt eddig a házasságunk, mindent meg tudtunk oldani.

Nem tervezem a szétköltözést, válást, most az volt a stratégiám, hogy mivel fáradt volt, hagytam, hogy hagy aludjon jó sokat, pihenje ki magát, én is most kipihent vagyok, és ha most sem változik semmi, akkor lehet, hogy külső segítséget kérek, házassági terápára gondolok, mert nekem tök egyértelmű, hogy a baba óta van ez nála, valószínűleg ezt külön fel kell dolgozni, ahogy nekem is, először még aludni sem tudtam.

Meg egy könyvet adtam neki a házasságról, nem volt elutasító, sőt azt mondta olvasni fogja, de még nem kezdte el.

szerintem az, hogy mindent megpróbálsz elkövetni, hogy a kapcsolatotokat kimozdítsd a mederből nem jelenti azt, hogy a "baba miatt vagytok együtt" szerintem munkával azért sok kapcsolatot meg lehet újítani, nem kell mindjárt elválni, és ez TAPASZTALTAT, a szüleimtől és az anyós-apóstól. Ne add fel!

Sok veszekedés, és lobbanékonyság betudható a terheségnek is, érzékenyeb vagy stb.

Nálunk is hasonló a helyzet. Nekünk a terhesség első 1-2 hónaja úgy telt, hogy külön voltunk, mert hirtelen jött a baba és nem számított rá egyikünk sem, talán csak titkon. Már pont eldöntöttem hogy elköltözöm, mire másnap kiderült hogy terhes vagyok. EL is költöztem, eltelt 2 hét kb. és rájöttem hogy ez volt minden vágyunk hogy babánk legyen. Igaz, hogy mi is mindenen össze vesztünk, semelyikünk nem tett igazán semmit a kapcsolatért. Rájöttem hogy vissza kell mennem, a párom is nagyon akarta, mert nagyon szeret minket, de volt mindkettőnknek 1-2 botlása, megbeszéltük hogy elfelejtük a múltat és új lappal kezdünk. Most ott tartunk, hogy 30 hetes kismama vagyok, nagyon szeretjük egymást, és pl. 100X jobban mint valaha, a páromnak is mi vagyunk a mindene, de akarva akaratlanul veszekszünk, van úgy, hogy 2 napig egymáshoz sem szólunk. Ez így terhesség alatt nagyon rossz. sokszor én is 1 óráig sírok, hisztizek. Tudom, hogy bennem is van hiba, és benne is. Csak sokszor nehéz belátni. Ha olyan a helyzet, akkor mi is próbáljuk megbeszélni a problémát, csak az a baj, hogy attól még ugyanúgy össze veszünk miatta, ő is mondja a magáét és én is. Így, amikor már hiányzik nekünk egymás közelsége, magától kibékülünk, és az annyira jó érzés.

Szóval nekem az a tanácsom, hogy ha tudtok beszéljétek meg a problémáitokat, mond el a valós érzéseidet, ha látja, hogy dühből, és ingerülten mondod, el fog gondolkodni rajta, ha nem megy, akkor talán pár napra menj elm és rá fog jönni, hogy ti vagytok mindene.

Egyébként betudható a több veszekedés, sértődés annak, hogy érzékenyebb vagy...

Egyébként hány hetes kismama vagy?

Szia! Mi 11 éve vagyunk házasok, első baba, 2 terhesség. Erre a babára 4 évet vártunk. A családtagokra szeretnék tanácsot adni, mert nekem is van 1 a szomszéd utcában, és az elején mindig csak minden szarsággal lelombozott, ezt elmondtam a férjemnek is. Ő beszélt vele, hogy nekem semmi ilyet ne mondjon,hanem csak neki, mert stresszes leszek és megint elmegy a baba. Leállt.

Valamint jó terápia lehet még, ha elmész otthonról, mindegy hova, ha van barátnő, vagy csak sétálni 1-1 órát. Én a könyvtárban szoktam lenni, van sok újság, lehet 50Ft-ért félóránként Netezni, és vannak jó fotelek babás könyveket nézegetni, van társasjáték is.Én is idegesebb voltam, nálam inkább az volt a probléma, hogy ez a lakás eléggé rossz állapotban van, s nyáron akarunk költözni, szóval a WC pl.:a kazánházban van, amihez egy hideg folyosón vezet az út, szóval éjszaka mászkálni ott nem olyan jó a hidegben.

Fontos még az is, hogy a párodat megfelelően felkészítsd a dolgokra, változásokra és elmond neki, hogy benned mi zajlik. Én már még nem voltam terhes, beszéltem neki a sexről(hogy vszínű, majd más megvalósításban kell, mint eddig), hogy kell egy csomó minden(vásárlás), nekem új nadrág, felsők, babaholmik.Szóval, hogy az elején elég sok pénz kell majd.Jelenleg nálunk most ő dolgozik.

Szeptemberben fogok szülni. Néhány ételt tanítok neki főzni már most, mert mondtam, hogy ha be kell feküdnöm, magának kell főznie. Mi a kenyeret is magunk sütjük. Nálunk nem nagyon lesz segítség, és az ő szülei messze laknak.

Nálunk minden rendben van. Azon gondolkodtam miért passzol le a párod, mikor beszélgetek? Lehet, hogy kicsit ő is besokalt, vagy lehet, hogy látja, ahogy te szenvedsz, de nem tud semmit tenni,(pl.:elköltözés más lakásba).Igen, azt hiszem az utóbbi.Tehetetlen és ez bántja.Szerintem, az a megoldás, hogy egyenlőre ne menekülj el, és ne is traktáld a szarságokkal. Ez nagyon nehéz, de csak 1-2 hetet adj neki, talán lecsillapszik, és tudsz vele beszélni. A fájdalmaidat pedig írd le egy füzetbe, mert nem jó ha örlődsz, ha kiírod magadból csökken a düh benned.

Sok sikert!