Mit tegyek, hogy derűsebbnek lássam a helyzetet? Nagyon félek, hogy hogy tudok majd helytállni!

Szerintem ne aggódj, mert ha terhes vagy az kihat a babára is. :(

Minden jön majd magától, biztosan helyt fogsz állni. Nekem nővéremnek mikor megszületett a második babája, ő is félt, de azt mondta sokkal kiegyensúlyozottabb, és minden egyszerűbb mint egy babával. Határozd el magadban, hogy sikerülni fog, és úgy is lesz :)

Először is bizonyosodj meg róla hogy tényleg baba van a dologban, csinálj tesztet.Hány napja késik.Mennyi az esély egy terhességre, hogy védekeztetek ha megkérdezhetem.Ha ennyire nem akartatok még babát, lehet megbízhatóbb módot kellett volna választani, és kérlek ne vedd kioktatásnak, tudom nincs 100 százalékos módszer, és ha netán baba van tényleg, az nagyon csodás dolog.

Tudom milyen nehéz lehetett neked a kórház, és hogy félsz emiatt, sajnos volt benne részem, és nem szeretném még egyszer átélni én sem, bízzál benne hogy neked sem kell.

Párod mit szólna ha tényleg terhes lennél?Mit gondol a dologról?

Nyugi-nyugi. Először is tényleg győződj meg róla, hogy tényleg baba van e. Aztán se aggódj, nem lesz gond. Tudom hogy nem jó a kórház, és nehéz feldolgozni, anyukám velem annó félidőtől bent volt, de aztán a hugommal való terhességekor nem volt semmi gond, itthonról ment szülni, épp hogy beértek.

Mindent meg lehet oldani, kiságynak is lesz helye. Nekem 14 hós volt a lányom mikor terhes lettem, igaz tervezett volt, de az nem hogy ikrek lesznek. Hát nálunk se így volt tervbe, kicsi szobáink vannak, de megoldottuk. Sok jó kis helyen is.... És belejössz, ne aggódj.

De először is tesztelj!

Teljesen megértelek én ugyanígy voltam.Én kislányom 6 hónapos volt mikor megtudtam,hogy upsz jön a kistesó.Most vagyok a 6. hónapban és eddig nagyon jól viselem az akadályokat.Nekem is úgy néz ki,hogy az utolsó hónapra kórház van betervezve de ezt a Csinikém miatt nem tudom beválalni max 2 hetet.De ezt is iszonyatos lelki teher melett.

Én azt tudom neked mondani amit talán most nehéz elhinni, de a pici a pocidban tudja és segít neked benne,hogy átvészeld.

Teljesen más a terhesség.Nem azt mondom,hogy bakfitty de ki lehet bírni.Én midíg azzal vígasztalom magam,hogy amikor mind a ketten szaladnak majd felém széles mosollyal és kiabálják,hogy ANYA SZERETLEK.Rájövök ,hogy ez az egy pillanat minden szenvedést meg fog érni.Hát nem?Már most pityergek,hogy ha csak rágondolok.Sok kitarást kívánok neked.