Hogyan tovább? Hogyan, vagy mikor közöljem a párommal, hogy apa lesz? A szüleinek is én mondjam el, vagy azt majd együtt?
Párom egy hete utazott ki Olaszországba a tesójához. Én nem tudtam velük menni, mert sok volt a munkám. Viszont ma reggel pozitívat teszteltem.
Elmentem anyukámékhoz, a bátyámnak mondtam el először, ő nagyon örült neki, viszont anyukám ordított velem. Hogy én milyen hülye vagyok, hogy úgy vállalok gyereket, hogy fogalmam sincsen az anyaságról, hogy életemben nem vigyáztam még egy gyerekre sem és hogy azzal az emberrel én ne vállaljak gyereket, aki állandóan dolgozik, meg mit képzelek én, hogy ilyen fiatalon nagymamává teszem! (Mellékesen: azért dolgozik ennyit a párom, hogy nyugodtan tudjunk együtt élni, ne legyenek anyagi gondjaink.)
Anyukámmal sosem voltunk anya-lánya viszonyban. Kicsiként is apukám vigyázott rám, mert nem volt munkája és anyukám ment el dolgozni, sosem játszottam anyukámmal, a tanulásban is mindig apukám segített.
Én úgy érzem, hogy idővel bele tudnék szokni az anyaságba.
A párom még nem tudja, és az ő szülei sem.
És anyukámmal mit kezdjek? Azt mondta, hogy látni sem akar. (Biztos nem tart majd évekig ez az állapot.)
Esetleg más ötletek? Babával kapcsolatban tippek, stb.
Köszönöm. :)
Köszönjük. :)
Hát mondta anyám, hogy ha meglátja a páromat, akkor szíve szerint kinyírná, csak ezt már nem előttem. Szóval én oda többé nem megyek és ő sem jön ide. :) Ez a gyerek nem az ő unokája, soha nem is lesz az. Lehet, hogy most egy szívtelen alaknak fogok tűnni, de a gyerekemet nem fogja látni, és pont ezekért a dolgokért nem.
De köszönöm, én kitartok. :)
Totálisan egyetértek veled! Én sem biztos, hogy megbocsátanék neki csak úgy. Neki kell majd megtenni az első lépést.
Pont az jutott eszembe, hogy az én anyukám is kiakadhatott volna, mikor a nővérem 21 évesen bejelentette, hogy babát vár. Anyukám akkor volt 43.A második unokánál pedig 49 volt. Mégis örült nekik. Én pedig szilveszterkor jelentettem be neki, 23 évesen, hogy jön a 3 unokája. Ha megszületik a baby-m akkor is csak 50 éves lesz.
Anyukádnak is a te boldogságod kellene néznie, akármilyen is volt a viszonyotok, és segítenie támogatnia kellene mindenben. Nem értem a reakcióját. Ne haragudj most meg rám, de elég önző nő lehet!
Anyám minden csak NEM kedves, megértő és legfőbbképpen: anya.
Nagyon megbántott, nagyon haragszom rá és nagyon lehangolt, pedig boldognak kéne lennem.
Szíven mélyén az is vagyok, csak rossz a tudat, hogy ha átmegyek majd apukámhoz, akkor az ő kedve sem lesz varázslatos, mivel ott van mellette anyám. Önző leszek, de az egész életemet "tönkretette", elüldözte mellőlem a pasikat. A jelenlegi párom az egyetlen olyan férfi, aki kibírta és velem maradt és nem érdekelte anyám meg az amit ő gondol, hanem kitartott mellettem, ha kellett anyámmal is összeveszett.
Ha nem ő lenne a gyerekem apja, akkor el sem tudnám képzelni, át sem tudnám élni azt a szót, hogy boldogság.
Szia!
Én 23 évesen,vagyok 13hkm,az anyukám 43 éves,és ő egyáltalán nem gondolja hamarinak,a nagymamává tevést. :D Mivel nálunk is úgy volt,hogy én nem itthon dolgoztam mikor megtudtam,hogy terhes vagyok,így tudom nem a legjobb,legmeghittebb közlés,de nem bírtam ki,hogy nem szóljak neki,így lefotóztam a terhességi tesztet,és elküldtem MMS-ben,és csak annyit írtam alá,hogy Gratulálok!Szerintem az Anyukád miatt ne aggódj,ha ti akartátok a gyereket,illetve meg tudjátok oldani,akkor sztem senkinek semmi köze hozzá,hogy ti,hogy nevelitek majd fel a gyereket!Legalábbis mi így voltunk a Férjemmel!Gratulálok a Babához!
Mi szerettük volna, igen, de nem volt tervezett. Úgy voltunk vele, hogy jön amikor jönnie kell. Csak anyukám ezt nem érti meg.
És köszönjük szépen! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!