Hogy reagal az aki mar nagyon reg probalkozik de nem jon ossze es akkor talalkozik egy varandos anyukaval?

Nem kötözködni akarok, tényleg.De az utosó válaszoló is az inteligenciát emlegeti.De hol van olyankor az inteligencia, mikor valakinek olyan mély a fájdalma hogy napokat sír át, csalódik, vágyódik, kínlódik, és még sorolhatnám.Gonolj bele, én 19 hetesen szültem meg a halott magzatomat, kínok közepette, soha nem panaszkodtam senkinek, de mikor utána egy évig sikertelnül próbálkoztunk, mások meg pocakosodtak, én meg számoltam hogy na most ő annyi idős terhes mint amikor én elveszítettem az én angyalkámat, aki kész kis ember volt, hát ne tudd meg mit éreztem.De nekem sokkal nehezebb volt hogy nem tudtam vele szóba állni(pedig jóba voltunk előtte), mint neki.De nem ment, leblokkoltam, nem TUDTAM egyszerűen vele arról beszélgetni, ami nekem életem legnagyobb tragédiája.De ő is hibás volt, mert ő sem közeledett, pedig akkor lehet nekem is könnyebb lett volna.

Szóval szerintem aki olyan helyzetben vagy hogy ő kismama, és van a környezetében akin látja, vagy tudja hogy ilyen problémája volt, és azért nem szól hozzá, igenis ne hagyja rá, beszéljen vele, mondja el neki hogy mennyire drukkol neki hogy sikerüljön a baba.Ne dugják a fejüket a homokba.Azok szenvednek.Nem mindenki olyan erős ám, meg függ attól is hogy mik vannak az előzményben.Nem mindegy hogy hanyadik terhességet vetéli, el, mennyi idősen, van e már gyereke, és még sorolhatnám.Utolsó előtti voltam.

szerintem csak nem tud mit kezdeni a helyzettel. Én is túlvagyok egy vetélésen, sok terhes kismamával találkoztam azóta. Érdekes módon sokszor volt, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, megkérdeztem, hogy jól van-e, de a babáról nem érdeklődtem. Nem érdekelt. Utána, mikor elkezdtünk próbálkozni, de még nem tudtam, hogy sikerült-e vagy sem, beszélgettem a kismamákkal, de csak olyan általános dolgokról, hogy mikor jön, melyik nőgyógyászhoz jár, ilyesmi. Szerintem egyserűen érdektelen lesz az ilyen témával kapcsolatban.

4 hetes km

Ja a hormojaid szórakoznak és tesznek túl érzékennyé.

Az én első babukám is 10 hetesen ment el. Egy évig tartott, hogy újra babás legyek...most vagyok a 8.-ban holnap indítom a 9.-et.

Nem könnyű ez. Én soha nem mutattam hogy mennyire fáj ez nekem de nagyon sokat sirtam. Elgyászoltam szépen és elengedtem.

Minden nap kérem, hogy maradjon velünk, mert nagyon várjuk. Nagyon nehezen hányok és nagyon keményen megdolgoztat minden reggel olykor este is. De nem baj.

Egyik munkatársam teherbe esett november környékén és nem merte megmondani nekem egészen januárig. Vele örültem őszintén. Nagyon megkönnyebbült. Nekem is valószínű azért ment könnyebben mert elengedtem az első babámat...és tessék. Jött valaki más. Most én nem merek mondani semmit. De dagadok...le fogok bukni.

Szóval ne vedd fel, hogy nem ment oda. Nem tudod az ő történetét...engedd el azt ami történt és örülj annak aki jön hozzád és kérd minden nap, hogy maradjon.

Hát tudod... Szóval te BIZTOS VAGY BENNE, hogy irigység és rosszindulat miatt nem ment oda hozzád egy nő, akinek SOK ÉVE nincs (talán sose lehet!) gyereke!

Örülj a te szerencsédnek és ne mások fájdalmán lovagolj, mikor részleteket se ismersz!!! És nagyon örülj, hogy te nem tapasztaltad meg azt, amiken ő átmegy (átment)! Nagyon örülj.

Ne haragudj, de nagyon érzéketlen vagy!

Szerintem sem azzal kellene foglalkoznod kimegy most oda gratulálni. Én nem is értelek! Élvezd a terhesség örömét és ne az emberek reakcióját figyeld! Boldogabb lennél ha az az 1 ember odamenne hozzád és gratulálna? Miért olyan fontos ez? Én tiszteletben tartanám azt az embert akinek ez fáj mert ő nem élheti meg ezt a csodát! Azt hiszed csak azért mert neked is volt egy vetélésed tudod mit érez a másik? Én nem hinném!!Nem neki,neked kéne tapintatosnak lenni mert neked már összejött!!MIÉRT NEM ELÉG EZ NEKED?

Ne haragudj én nem akarlak bántani de nekem ez kicsit furcsa!! Boldog babvárást kívánok neked!