Ti mit gondoltok a szoptatásról? Nektek nem fura a gondolat, h a cicitekből fog táplálkozni a baba?

nekem is fura volt a gondolat...nem visszataszitó vagy ilyesmi, Isten ments...de kissé rémisztő. aztán mikor megszületett a nagyfiam, mindent megtettem a szoptatásért, természetessé vált. pedig ahogy te, én sem vagyok oda ha "kapcsolatba lépnek vele" csak néha igénylem:) de ez teljesen más. nekem az első 3hét nagyon fájdalmas volt, sokszor a könnyem is kicsordult mig hozzászokott a mellem.s többször mondtam h nem csinálom tovább, persze ez a következő etetésig tartott mindig. viszont a 3hét után mintha elvágták volna...és életem legszebb élménye lett/volt a szoptatás.nagyon szerettem. sajnos csak 5hónapig tudtam szoptatni. engem jobban megviselt az abbahagyása mint a kicsit.

most ujra terhes vagyok. nagyon remélem, hogy mosq

kisfiam nyomott egy entert:)

szoval remélem h most jobban és tovább fog menni a szoptatás.hamarosan kiderül.:)

Én is így voltam vele az elsőnél, komolyan, a hideg rázott a gondolatra, hogy a mellemet a szájába vegye egy baba. Főleg, hogy nekünk a házaséletünkben is fontos szerepet játszik, hát mit mondjak, elég perverz dolognak tűnt.

Aztán megszületett, odahozták, hogy szoptassam, és onnantól a világon a legtermészetesebb dolognak tartottam. Az elején úgy látszott, nem lesz elég tejem, a védőnő tápszert akart íratni, de addigra már nem voltam rá hajlandó, inkább feltornáztam a mennyiségét. És bár soha nem voltam egy szoptatási fanatikus, 13 hónapig kapott anyatejet a kisfiam, és megsirattam az elválasztást.

Most vagyok 27 hetes a kistesóval, és már alig várom, hogy újra szoptathassak! :)

Én előre nem töprengtem rajta, most pedig azt mondom annyira magától megy az egész, én szeretek szoptatni. Olyan jó hallani mekkorákat kortyol a kislányom, közben néz nagy, elégedett szemekkel. Imádom!!!

(Gondolom le leszek pontozva. :-( )

szerintem egy csoda h belolem lakik jol,olyan hihetetlen.nekem sosem fajt,szerettem,csak arra nem voltam hajlando h mashol szoptassak,csak itthon vagy esetleg kocsiban,anyukamnal,de ott is ugy h senki nem lat nem zavar.en utaltam ha neztek,csak a ferjem nem zavart.en pl nem tudnek vonaton vagy utcan.sajnos nem volt sokaig tejem,most remelem masodjara sikerulni fog tovabb.:)

egyebkent nekem az volt szar h mikor a ferjemmel egyutt voltunk,es meg volt tejem-en igenyeltem volna h kenyeztesse a mellem,de amint hozzaert elindult a tej is,spriccelt,de nem csak ekkor volt h szeretkezes kozben megindult,es ez olyan rossz,most akkor legyek vegig melltartoban?na ez azert zavart.mert probal az ember no is lenni,feleseg,de valahogy a ketto egyutt nem ment.

Fura vagy sem, én is idegenkedek per pillanat. A nagyobbiknak ha kell, kijövök és megcsinálom éjjel is a tápszert a cumisüvegbe, pedig eleinte ő is anyatejes volt. Viszont a vége felé, amikor már nem is volt elég neki a tej, már csak nyűgnek éreztem, hogy el is kell vonulni, le is kell vetkőzni, de azért a végén a táp is kell... Megkönnyebbültem, mikor abbahagytuk. Bár nem önkényesen történt, csúnya lázas antibiotikumos betegségem miatt nem javasolták. Bébi nem úgy tűnt, mint akit megviselt a dolog. Azóta is az ölemben iszik cumiból.

Nemsoká érkezik a tesója, hát szeretném, ha sikeresebbek volnánk, de kövezzen meg mindenki, nem csak azért mert a babának tuti, hogy jobb, hanem mert legalább nem "oltogatna" minden ősanya meg szuperanya, és nem utolsósorban, anyagilag sem mindegy. Továbbra sem villanyoz fel a gondolat, és nem repülök a felhők fölé, hogy én majd megint szoptathatok. Komolyan, már a szó is irritál. sajnos nagyon kiölte ezt az ősi ösztönt ez a csúnya civilizáció.