2010 szülő anyukák van még olyan rajtam kívül akinek még nincs tervbe kistestvér vagy nem is szeretne?

Jelen!

2010. februárban szültem, és a közeljövőben kizárt, hogy jöjjön tesó.

Sőt az sem kizárt, hogy egyáltalán valaha is lesz tesó...

vagyis nem kizárt, hogy nem is lesz tesó

első voltam

2010 márciusi a Kislányom.

Nem lesz testvére, és nálunk kivételesen nem elsősorban az anyagiak miatt, természetesen az is közrejátszik, hisz van lakáshitelünk, de egy tesó e mellé még beleférne.

Az ok leginkább az, hogy Ő vele teljes az életünk, nem vágyunk mégegy babára, én töredelmesen bevallom, hogy csak egy gyermekre van kapacitásom, nem akarnám újra végigcsinálni. Boldog vagyok, hogy már ilyen nagy, okos, cserfes a nagylányom. Őt akarjuk tisztességben felnevelni, és minden jót megadni neki, a felnőtté válás rögös útján elindítani. Szóval egyke lesz ő is, akárcsak én.

Emiatt ki is használom a vele itthon tölthető maximális időt, na meg a munkahelyem sem kecsegtetett túl sok jóval, kértek is, hogy maradjak, amíg tudok.

Szóval mi így állunk......ti, hogy gondolkodtok a tesóról?

Az én kislányom is márciusi,és egyenlőre mi sem tervezünk tesót. Elsősorban anyagiak,meg a lakás is pici lenne. Márciusban letelik a gyed,utána legalább 1év meló,aztán elgondolkozunk a tesón.

Én igazán nem tudom eldönteni mit is szeretnék,mert a lányom elég húzós eset. Nem volt egy minta baba,és ez is visszatart,de azt sem szeretném hogy egyke legyen!

Szia

2010 februári a lányom, ő a második babánk.

Nem tervezünk többet, igy kerek az életünk.

A "nagy", 4 éves fiam mondogatja - "a mi családunk a legszebb és a legjobb, és nagyon szép a szobánk." - a gyerekszobára mondja, és nem tudom miért társítja a kettőt.

Sziasztok!

Áprilisban szültem, első baba és Én épp ellenkezőleg vagyok, alig várom, hogy jöjjön a tesó. Bezzeg Apa várna még 2-3 évet! :( Én a legszívesebben az idei Karácsonyt már 4-esbe tölteném! Aztán kitudja mi lesz!

Első vagyok

Sajnos nálunk sem az anyagiak a fő szempont. Bár attól is tartok azért. Nekünk nincs hitelünk, de egyelőre saját lakásunk sincs... Megtakarításunk ugyan van, de ezen a környéken ahol lakunk, ez nem elég egy kicsi lakásra sem. Hitelt pedig ebben a gazdasági helyzetben nem merünk felvenni. Így inkább kivárunk még az albérletben, hátha javulna a helyzet.

De a lakás egy dolog. Ugye kicsi babára úgymond nem kell sokat költeni, pláne ha van már egy tesó, akitől örökölhet. Na de felnőnek azok a tesók. Aztán jön a suli, a taníttatás, az egyetem/főiskola, jogosítvány, életkezdés... Nem egy pici baba kerül sokba...

Nálunk vagyis leginkább nálam az érzelmi szempontok jelentősebbek. IMÁDOM a fiamat!!!! De nem áltatom magam, én nem értek a gyerek neveléshez... Picinek álom baba volt, nem volt hasfájós, nem kínozták meg a fogak, nem igényelte egész nap a ringatást.

Most egyszerűen úgy érzem nem tudok rá hatni, nem tudom kezelni. Pl. ha sétálunk az utcán vigyorogva csinálja az ellenkezőjét annak, amit kérek. Ha azt kérem menjünk tovább, akkor az összes közelben lévő kiskavicsot ki akarja elemezni. Ha épp elköszönőben vagyunk valakitől, és azt kérem, hogy fél percre maradjon nyugton, elszalad.

Idebent ha olyan napja van, akkor szinte egy pillanatra nem hagyhatom lent egyedül a földön, mert akkor is elkezd üvölteni, ha 9 után szeretném végre meginni a már rég kihűlt kávémat... Az hogy esetleg reggelizzek is??? Néha kizárt!

Rettentően akaratos tud lenni, és ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor jaj nekünk.

A másik bajom: bevallom őszintén, nekem nagyon hiányzik a régi önmagam. Az én életemben az anyaság úgy jelenik meg, hogy csak a gyerek, és csak anya. Nő, önálló ember, mint olyan megszűntem. Nincsenek saját vágyaim (vagyis vannak, de csak vágyak maradnak), nincs szabadidőm, nincsenek barátaim. Lehet, hogy önző vagyok, de hiányzik az, hogy viszonylag rendszeresen látott a fodrászom (szülés óta egyszer voltam nála), hiányzik egy-egy kimaradás, amikor elmentünk szórakozni valahova, kieresztettük a fáradt gőzt, hiányzik az, hogy valakivel beszélgessek... Barátaim a szülővárosomban voltak, most meg onnan 250 km-re élek. Itt nincsenek barátaim. A párom sose volt egy bőbeszédű ember, és ez most még rosszabbul érint.

A legnagyobb szórakozásom az, ha a gyerek alvásidejében a főzés, vasalás mellett még jut időm esetleg kilakkozni a körmömet.

Szóval én teljesen elvesztettem önmagam, nem tudom hogyan neveljek a gyerekemből egészséges, értelmes felnőttet, és ezek így együtt igencsak elriasztanak az újabb gyerekvállalástól!

Húúú, de hosszúra sikeredett! Bocsi!

Pedig csak egy-két dolgot emeltem ki...

Na mindegy, már ezt is jó volt kiírni magamból!

Irigylem azokat akik boldogan vállalnak több babát is, és rettentő nagyot csalódtam magamban, hogy nekem mennyire nem megy ez a dolog!

2010 februarban szultem.

Masodik baba, egyenlore meg nincs tervben harmadik gyerek, rovid tavon nincs, de ugy erezzuk, hogy kesobb lesz. Idonk meg mint a tenger.