Mi van akkor, ha elbizonytalanodtam az anyaságban?

Bennem is megfordultak ezek a gondolatok anno.

De aztán mikor megszületett a kisfiam, az csodálatos dolog volt, és hirtelen elmúlik minden félelem.

Viszont megmondom őszintén én nem bírtam az itthon ülést, ezt a bezártság érzetet, illetve ez miatt sokszor türelmetlen voltam a kisfiammal.

Végül visszamentem dolgozni és apa maradt itthon a gyerekkel.

A munka feltöltött energiával, és amikor hazajövök teljes odaadással tudok foglalkozni a kisgyerekkel.

Úgyhogy ne félj, mindig van megoldás, ettől nem leszel rossz anya...

Szia

Én 29 hetes vagyok, és ma reggel végiggondoltam, h mindjárt mehetek szülni, és én is félek, hogy nem leszek jó anya és leginkább attól, hogy nem fogom szeretni...

Kitartás:) szerintem mire odajutunk túl leszünk ezen a szakaszon, biztos csak a hormonok teszik

és még sorolhatnám:)

Nekem mondták, hogy kislány lesz, félek, ha nem leszek olyan szülő akiben megbízik, és sok sok hibát követ el....

meg mi van ha nem tudom majd etetni rendesen a tápszer nem ízlik neki...

van 3 öcsém, sosem keltem fel rájuk ha sírt, mi lesz ha rá se kelek fel? és egész éjjel sírni fog szegénykém???

kételyek, de bízom benne, hogy elmúlnak, és szerintem nálad is elfognak.:)

ha gondolod, írj privit, és beszélgethetünk ott:)

2. vagyok. AZ első 1-3 hétben minden olyan mechanikusan fog történni szülés után, hogy nem lesz sem erőd, sem pedig energiád ilyesmin rágódni. Etetsz, altatsz, és örülsz, ha csend van, mert akkor mindent jól csináltál (nem éhes, nem fázik, nem kakás). MIre eljutsz arra a szellemi szintre, hogy ilyesmiken gondolkozz, annyira megszokod a kis jövevényt, hogy képtelen lennél egyetlen napot is eltölteni nélküle, aki eddig nem volt része az életednek. Nagyon furi dolog ez a hormon, meg az anyaság:)

Hidd el, már a 2.-at várom.:)

Szia!

Ne aggódj, mindez meg fog változni, mikor ott fog szuszogni melletted és csak nézed, gyönyörködsz, hogy mindez belőled meg a szerelmedből lett...:-) Hidd el az anyai ösztön olyan dolgokra képes, amit nem tudhat az aki még nem szült saját gyereket! Mindenkinek csak születés után jönnek ezek a dolgok! Addig csak képzelődünk, álmodozunk, hogy vajon hogy és mint lesznek a dolgok. Utána viszont olyan természetesen, ösztönből fakad minden, hogy egy hét múlva szülés után már nem tudod elképzelni milyen lenne nélküle:-) Hozzád tartozik, a testedből tápláltad, húsod egy darabja:-) Bízd a természetre, minden menni fog! És nem szeretni, hanem egyenesen imádni fogod, még akkor is, ha fárasztó éjszakáid lesznek, nehezen megy majd a szoptatás,(ne így legyen!), nem érted még mindig miért sír... stb stb. stb.!

Én ezeket érzem két kis lurkó anyjaként, a kisfiam 2,5 éves a picim 7 hetes.

Lazíts, olvasgass a babákról, szoptatásról, legyél tisztában egy-két dologgal a szüléssel kapcsolatban is, meglátod nyugodtabb leszel! Az internetről, könyvekből sok minden hasznos dolgot megtanulhatsz, mielőtt világra jön a TE kisbabád:-))

Szia.

Ne aggódj, szerintem mindez amit leírtál mindenki fejében megfordul, ahogy az enyémben is megfordult anno.

Gondolom a hirtelen nyomás a nagy felelőség teszi, nagy változásokat hoz egy baba az életünkbe és természetes hogy félünk attól hogy vajon képesek vagyunk-e teljesíteni.Idővel ezek az érzések kételyek elmúlnak majd.

'-2 év után meg azért fogod azt érezni h talán nem vagy jó anya mert belefásulsz az otthonlétbe, kevesebb türelmed lesz a gyerekhez várni fogod a gyes /gyed lejártát és ez büntudatot ébreszt.De nyugi ez is természetes érzelem sorozat csak sokan nem merik felvállalni :)