Miért akarja mindenki siettetni a szülést?

valószínűleg egyrészt kényelemből mert a vége felé már nehéz nagy pocakkal bármit is csinálni.

másrészt gondolom azért mert már nagyon várják a babát és türelmetlenek.

Én a saját példám tudom leírni..

27. héten bekerültem a kórházba, ahol visszatartották a lányomat, mert megakart születni..

34. héttől 1000 volt a méhszájam. Az orvosom azt mondta, hogy most már azért pakoljak otthon össze, figyeljem a testem minden változását. Innentől minden héten mentem uh-ra, 36. héttől nst-re is, 38. héttől magzatvíz vizsgálatot próbált csinálni, de sosem sikerült, mert zárt voltam végig..

Nos, én vígan jártam záróvizsgákat tenni a főiskolára, 39. hetesen államvizsgáztam.

A 6 hét alatt, néha úgy éreztem, hogy élni nem tudok, néha majd kicsattantam az életerőtől. Hol fájt mindenem és hánytam reggeltől estig, hol csodásan éreztem magam.

40+5 napra hozták világra a lányomat, aki szerencsére vizsgálatoktól és szervezetemtől is függetlenül életerősen és egészségesen született.

Kiírt nap után 2-vel fektetett be az orvosom megfigyelésre, mivel előtte minden vizsgálat pocsék volt, de a lányunk iszonyat jól érezte magát bent.

Non-stop fekvés mellett úgy bevizesedtem, hogy katasztrófa volt. Utolsó két éjszaka iszonyat volt, alig kaptam néha levegőt, hányingerem volt, stb.

Ment a tanácskozás a kórházban - orvosok és intézményvezető között -, hogy mi legyen.

Másnap reggel leküldtek nst-re, ahol a lányom szívhangja kielégítő volt (!!!), majd ezután jött az uh!

Eredmény: magzatvíz szinte semmi, méhlepény kritikus állapotú (egyik napról a másikra), köldökzsinórról már ne is beszéljünk... Onnan toltak a műtőbe. Egy emeletet mentünk fel lifttel, de már mindenki be volt öltözve és előkészülve. Nekem beszúrtak egy infúziót, háromszor mértek vérnyomást, majd érzéstelenítő és már vágtak is.

Utolsó percek voltak már hátra .. ha akkor nem történik semmi, akkor a lányom most nem aludna itt mellettem!

A testem folyamatosan figyelmeztetett engem és az orvosom, hogy gond van, de a kórház nem engedte a császározást, mondván... természetes úton kell beindulnia a szülésnek elsősorban...

Sokszor a megérzésre kell hagyatkozni, nem arra, hogy 40 hétig a gyereknek bent kell lennie és kész!

Ilyen nincs!!! Majd, ha megszületik a gyermeked, akkor fogsz rájönni leginkább, hogy semmi sem a szakirodalom szerint működik!

Kívánom mindenkinek, hogy ne mennyen át azon, amin én keresztül mentem az utolsó 1-2 hétben, főleg az utolsó 1-2 napban!!!

Én megvoltam győződve az utolsó uh-n (ahonnan vittek a műtőbe), hogy vagy a lányom vagy én maradok ott a műtőbe. Szerencsére nem így történt! De, sajnos van, amikor már késő ... és ez nem mindig a 40. hét után van így ...

Kedves kérdező, én igazán a természetes szülés híve vagyok, azt gondolom, a babák tudják, mikor kell megszületniük, mindkét gyerekem spontán indult és természetes úton jött világra, DE: az utólsó 1-2 hónap nem egy leányálom, ha majd te is szülsz, meg fogod tapasztalni. Nagyon igaz a mondás: egy nő először másállapotban van, majd várandós, végül terhes. És az utólsó hónap, hatalmas pocakkal, úgy, hogy már képtelen vagy aludni, mert félóránként rohansz pisilni, aztán a wc-re kiérve hiába az inger, nem is jön semmi, mert csak a babókának sikerült beletenyerelni a hólyagodba, fordulni már nem tudsz az ágyban, hanyatt fekve levegőt nem kapsz, hasonfekvésről hónapok óta nem is álmodhatsz, oldalt meg majd megmondja a baba, hogyan feküdjél - hiába lenne neked mondjuk a bal oldalad kényelmes, ha a baba másként gondolja és addig rugdos, amíg meg nem fordulsz - , a gyomrod szinte éjjel-nappal ég és még szerencséd van, ha nem rókázol, állandóan szakad rólad a víz, főleg, ha nyár van, már a bőrödet is levetnéd, ha lehetne... Nehezek, vizesednek a végtagjaid, úgy érzed magad, mint egy vemhes rinocérosz, fojtogatnak a ruháid, nem éred el a cipőfűződet és ha intim részeket szeretnél szőrteleníteni, csak segítséggel sikerül, a kádból is nehezen mászol ki egyedül - soroljam még? Én igazán szerettem kismama lenni, most is az vagyok, a harmadikat várom, de szívesen kihagynám az utsó hónapot.... Az utólsó hetekben meg akárkivel találkozol, az első mondata: jééé, te még egyben????? Egy idő után már hallgatni is szörnyű, inkább a telefont sem veszed fel, mert tuti mindenki csak arra kíváncsi, megszültél-e már...

Mindehhez ráadásul ott van a vágyakozás, hiszen már úgy szeretnéd a karodban tartani azt a kis emberkét...

Amúgy szerintem genetikailag is kódolt, hogy így legyen, mert alapesetben az ember lánya fél egy kicsit a szüléstől. Elsőtől azért, mert nem tudja, mi vár rá, a többediktől meg azért, mert pontosan tudja. Mégis, a végére már szülni akarsz, akármennyire megszenvedtél is az előzővel, ez nagyon jól van így, ha nem így lenne, talán nem is vállalna második-harmadik-akárhányadik gyereket senki.

De csak csináld végig egyszer és soha többé nem teszel fel ilyen kérdést. :-)

A terhesség egyébként nem 40 hét! Azért 40 hét,mert a mensitől számoljuk!

Én egyetértek azzal,hogy van,akit eléggé megvisel a vége. Én pl. láttam a barátnőmet, aki éjjelente már a végén a csípőfájdalomtól kb. 2 órát aludt, menni alig bírt, hányt és emellett ellátta a másik gyerkőcöt és a férjét.

Sok embert megnéznék, aki ilyen körülmények között nem siettetné!