Aki fél a szüléstől, miért fél?

Én igazából nem félek, mert eddigi is túlélték már sokan a szülést, plusz ott lesz a párom, meg a dokim, így bajunk nem lehet.

Fenntartásaim vannak viszont: kengyelbe kötött láb, visszaadják-e biztosan szülés után azonnal a babát (bár a dokim mondta, hogy igen), de azért ezek a fő mumusok. Meg az, hogy nem tudom, milyen a szülőszoba. De ezt is megoldom, holnap szólok a dokimnak, hogy szeretnék szülőszoba-látogatást. A többit meg vele megbeszélem.

Ha elfogadtok egy véleményt: a legtöbb dolog fejben dől el! Nem a félelmet kell erősíteni, hanem a testet és a lelket bátorítani. Így legalább a várakozás könnyebb :-)

(aztán majd 5 hét múlva elmondom, nekem bevált-e; 1.gyerek, 35+2 hetes kismama)

Szerintem remegni nem fogsz mint a nyárfalevél, mert nem lesz rá időd és energiád:)) Mikor egyre erősödnek a fájások, akkor örülsz hog eljutsz a következő végéig, és nem "érsz rá" félni:) Mert tudd, hogy csak rajtad a te összeszedettségeden múlik, hogy minél hamarabb megszülessen a bébi! Állítólag sokaknak segít hogy csak úgy hagyják, hogy sodorja őket a fájdalom és elképzelik közben h a babának hogy lesz egyre könnyebb az útja kifelé.

Én ilyesmire nem tudtam gondolni, figyelni, szégyelltem is magam utólag:)

De látjátok a következőt várom:) pedig nekem aztán tényleg nem volt szép élmény a szülés.De ez az ára egy (kettő) stb. cuki bébinek:))

Szia!

Én féltem, az első szüléstől is, mert nem tudtam mi vár rám, most félek a másodiktól is mert tudom mi vár rám! De ameddig ez egy egészséges szintet nem lép át szerintem normális dolog! Egyébként is csak addig fél mindenki míg be nem kerül a szülőszobára, ott már nem foglalkozol ezzel, mert azon dolgozol, hogy a lehető legtöbbet megtegyél azért, hogy a babád minél előbb és egészségesen, komplikáció nélkül szülessen meg!

Tini koromban rettegtem a szülés gondolatától is. Aztán úgy alakult, hogy éveket kellett várnunk a csodára és én olyan boldog voltam hogy végre babát várok :) mikor eljött az idő, komolyan mondom büszke voltam magamra, hogy végre én is eljutottam ide. A szülőszobán azért összenéztünk megszeppenve, hogy nemsokára én is így fogok üvölteni mint a szomszédban szegény lány?..... de nem üvöltöttem, úgy mesélik :) Utána azért kellett egy-két hét, hogy azt tudjam mondani, igen, végigcsinálnám újra még egy babáért!

Legyél Te is büszke magadra, meg tudod csinálni, ne a félelemre koncentrálj, hanem az örömre, ami rátok vár. Jó egészséget nektek!

Én most a harmadik babánál azért félek, mert tudom milyen lesz. Amíg nem tudod, nincs is mitől tartani.

De tudom, hogy minél közelebb leszek majd a végéhez, annál kevésbé fogok félni és a vágy erősebb lesz, hogy kezemben tarthassam végre, mint a szülés miatti félelem.