Megtartsam a babámat vagy sem? (bővebben lent)

Szia!

Én ha a te helyedbe lennék megtartanám. Igazuk van azoknak akik azt írták, hogy apukát később is találhatsz. Lehet, hogy már nagy pocakkal fogod megtalálni az igazit (erre is tudok példát). Igaz én 24 évesen szültem az elsőt tervezett baba volt és házasságban éltem, de igazán a gyerekem mellett tanultam meg, hogy mi az a felelősség. Hiába volt olyan állásom ami nagyon nagy felelősséget igényelt nem ott tanultam meg, hogy mit is jelent ez valójában. Még cserepes virágot sem mertem venni nehogy elpusztuljon mellettem. De a gyerek mindent megváltoztatott. Nyilván ha úgy döntesz, hogy megtartod nagyon nehéz lesz, de mint szülő azt mondom, hogy megéri. Bár házas vagyok és boldog a férjemmel sőt 28 hetes terhes vagyok a fiúnkkal ez sem garancia arra, hogy örökre együtt leszünk (pedig imád minket). Ha számíthatsz a szüleidre az pozitív ha velem történne ilyen nem számíthatnék rájuk. Nem ijesztgetni akarlak, de a szomszédunknak volt 1 abortusza és soha többé nem lehetett gyereke (most egyedül él), elmondása szerint megbánta. Sokan vannak akik ennyire fiatalok mint te és gyermeket nevelnek - akár egyedül is.

Remélem, hogy jól fognak alakulni a dolgaid és rendbe jön minden akárhogy is fogsz dönteni.

Egy 26 éves anyuka

Hát akkor nincs több kérdés. Erre vágytál és itt a lehetőség! Biztosan nagyon jó anyuka leszel, ha már most így gondolkodsz! :) Akkor már csak az van hátra, hogy a szüleidnek elmond! Remélem zökkenőmentesen fog menni.

A 26 éves anyuka

nem olvastam végig a válaszokat, az én véleményem:

-én ebben a helyzetben nem tartanám meg a babát.

élj még, tanulj, utazz szerezz tapasztalatot az élet minden területén. az apa nem szeretne babát(gondolom mert még fiatalok vagytok s talán a kapcsolatotok sem áll annyira szilárd lábakon, valószinű ha igy áll hozzá akkor együtt sem maradtok)te is fiatal vagy, nem dolgoztál még,anyudékkal élsz...én is kislányként is arrol álmodoztam h babám lesz stbstb...de nem ugy h anyámék tartanak el mind2nket, apa nista stb...hát nem tul szépen hangzik. ennek ellenére biztos h nagyon lehet szeretni egy gyermeket, s ha megtartanád nem bánnád meg, hisz lesz életed értelme. de elgondolkoznék h ennek tényleg most kell megtörténnie veled...én tuti nem engedném ugymond a lányomnak h megtartsa ilyen szituációban...ill megpróbálnám lebeszélni róla...annak ellenére mondom ezt h én is anya vagyok,csak reálisan gondolkozom...(17hónapos baba+21hetes pocaklakó)

A kommentedből ítélve te szeretnéd ezt a babát. Tanácsot nem adok, mert neked kell eldöntened mit tegyél.

Viszont!

Az első terhességemnél a 10. héten derült ki, hogy elhalt a baba. Bár ebben a helyzetben az embernek nincs választása, de az abortusz, akkor is abortusz. Sosem felejtem el azt az érzést amikor álltam a műtő előtt a soromra várva és a szemben lévő szobában készült haza az anyuka a kisbabájával...

Mivel nem vagy független, önálló nem dönthetsz csak a szíved szerint.

Ha a szüleid néhány éven belül lakáshoz tudnak segíteni, akkor érdemes megtartanod a babát, valószínűleg a te kereseted is elég lesz majd, hogy felneveld.

Ezt a szüleiddel kell megbeszélned, hogy hogyan is álltok anyagilag.

Ha azonban erre nincs remény, hogy külön költözz saját lakásba belátható időn belül, nem jó ötlet megtartani.

Ne okozz fejfájást, és (sok) pluszköltséget a szüleidnek.

Ha azonban örömmel fizetnek, nem gond, akkor nyugodt szívvel megtarthatod. Ha azonban csak ímmel-ámmal egyeznek bele, húzzák a szájukat, nem tartom helyes döntésnek.