Van egy 2és féléves kisfiam, és nagyon szerettem volna kistesót, és most hogy összejött boldogtalan vagyok. Élt át valaki hasonlót?

Biztos vagyok benne, hogy idővel ezek az érzések el fognak múlni.

Nem tudom, hogy ez milyen érzés.

Van egy napokon belül 3 éves kisfiam, tavaly szeptemberben teherbe estem (nagyon vártuk), és ahogy megtudtam, hogy terhes vagyok, onnantól fogva nem érdekelt az, hogy egy kis ember fejlődik a hasamban, egyszerűen nem éreztem azt a ragaszkodást, mint az első terhességnél. A 9. héten üres petezsákkal elvetéltem...

Ebben az évben májusban ismét babás lettem, és az első pillanattól fogva meg van a ragaszkodás, az izgulás, hogy minden rendben van-e, az anyai ösztönök.

Ha jól olvastam, akkor neked 2 gyerkőcöd van, és a kisebbik még nagyon kicsi. Lehet, hogy ez miatt van?

Biztos vagyok benne, hogy változni fog ez! Kitartást!

A szeretettel nincs gond, de valóban nem könnyű két pici gyermekkel egyszerre.

Kisfiam nagyon sokat segít a testvérével kapcsolatban: játszik vele, simogatja, segít fürdetni, mindenben segít, ha 3-an vagyunk együtt itthon.

De , ha apa is itthon van, akkor nehezen kezelhető a fiam, akkor elengedi magát, hisztizik sokat, ő akar a középpontban lenni mindig. Ekkor az apja van vele főként. Többször volt rá példa, hogy csak a kisfiammal megyek le a közértbe, addig csak ketten vagyunk, addig apa vigyáz a kislányunkra. Sajnos sokáig nincs el nélkülem, de ezalatt az idő alatt sokat beszélgetünk a fiammal. Vagy, ha együtt megyünk a játszótérre négyen, sokszor csak ketten a fiammal játszunk, focizunk, csak mi ketten. Vannak direkt ilyen programok.

Remélem nem lesz lelki törése. A szülés után lett napok alatt szobatiszta, alszik egyedül (addig együtt) és nem veszek rajta egyenlőre észre féltékenységet, irigységet. Folyton puszilja a hugicát:)

Fel a fejjel, legyél boldog:)))) és várd szeretettel a kistestvért.

Nálunk 2 év 2 hónap a különbség, a kicsi még nincs 1 hetes. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, nem örültem (!), mert beteg voltam, lázas, és féltem, hogy baja lesz neki is. Aztán azért féltem, mert hogy hogy boldogulok majd. Hogy tudom-e úgy szeretni. És még millió kérdés. Amikor megszületett, egyből beleszerelmesedtem!!!!

No para, majd meglátod!!

És a nagyobbik nem egyedül, gyerektársaság nélkül nő fel, szóval a lehető legjobbat teszed vele is, hogy testvért szülsz neki!!