Kivagyok keszulve kerlek adjatok tanacsot?

Ezt csak te és a férjed döntheti el.Nektek kell felnevelni,eltartani,szeretni,gondoskodni róla.

Nyugodj meg és gondoljátok át!

Én sorrendben: kibuknék, kétségbe esnék, majd nevetnék előbb kínomban, majd a helyzet komikumát észrevéve.

Nem vetetném el, semmiképp.

Dettó, én is kiborulnék de megtartanám. Ha elveteted, mindig kisérteni fog, akárhányszor meglátsz egy kisbabát.. amikor én szültem, volt ott egy 16 éves lány, aki ugyanigy esett teherbe mint te, de kihordta és örökbe adta. Császárral szült, és csak becsülni tudtam érte, hatalmas döntés volt.

Aludj rá párat, lehet, hogy később másként fogod látni.

Ha védekezés mellett fogant, akkor nagyon meg akar születi, én öt olyan párt is ismerek, akinek nem lehet gyereke, bárhogy szeretnék.

Az is lehet, hogy kivételes tehetség lesz valamiben és sok emberen fog segíteni, ha felnő.. nem tudhatod...

A pánikbetegséget hatékonyan lehet kezelni (és ildomos is) pszichoterápiával! Mi van a háttértényezőkkel, amik kiváltották? Erre a gyógyszer nem hat..

A terhesség első két hetében még nem gáz a gyógyszerszedés.

Abban sajnos nem adhatunk felelősségteljes tanácsot, hogy miképpen dönts. Érdemes felkeresni a családvédelmi központot, ahol pszichológussal át tudjátok részletesen beszélni az egészet. Így talán könnyebb lesz a döntést meghozni. Sajnálom, hogy így alakult, nagyon nehéz helyzetben vagy. De hidd el kérlek, hogy a pánik (ha valóban "csak" ennyi a gond és nem súlyosabb) jól kezelhető. Emiatt kár elvetetni a babát.

és tudom, hogy ezért még megdobálnak, de a szegénység összehozza az embereket... persze vannak a szegénységben is fokozatok, tudom, de nálunk az a tapasztalat, hogy kreatívabbak és cinkosabbak vagyunk a férjemmel, mióta babánk van, és a havi 100ezer helyett 42 jön bevételként tőlem. Nagyon kihasználunk minden lehetőséget, nemrég csinált egy pelenkázót sajátkezűleg, és egyre nagyobb részt művelünk a kertből haszonnövényeknek, meg ilyesmik.

Most tervezzük a másodkat (és a férjem se elnök-vezérigazgatói állásban van...)

Hát én is jártam ebben a cipőben. Amikor megtudtam,hogy jön a 3. kétségbe estem 1 hétig sírtam.2 hét kellett ,hogy fel dolgozzam,felfogjam,hogy mi is van,de bele törődtem,és egyre könnyebb volt. Nálam még akkor a legkisebb is csak 1 éves volt.Én megtartottam,mert a férjem teljes mértékben mellém állt. Anyagilag mi sem vagyunk eleresztve,de éppen még boldogulunk. Nagyon nem bántam meg ,hogy megtartottam,nem is tudom mi lenne velünk Nélküle.

Ha pedig a férjem azt mondta volna,hogy vetessük el,az még rosszabbul esett volna.