Milyen negatív tapasztalatok értek már a kórházban, szakrendeléseken?
Én pl legutóbb a 18-20. hét között elvégzendő vizsgálatra kértem időpontot nőgyógyászati szakrendelésre.
Erre mikor elmondtam a dokinak,miért mentem,azt mondta nem vizsgál meg,most még nem kell,majd egy hónap múlva.(Uh és belső vizsgálat lett volna,van egy információs papír amit ő állított ki,mivel főorvos,hogy melyik héten milyen vizsgálatok végezendők)A védőnő is beírta a kiskönyvembe,de azt ki sem nyitotta.Szóval elküldött,mondta hogy menjek át ultrahangra,hátha még fogadnak.
Átmentem,a másik doki is majd leharapta a fejem,hogy milyen kényelmesek egyes kismamák,hogy akkor járnak be ultrahangra,mikor ők gondolják,Próbáltam elmagyarázni az én érveimet,de nem is hagyta.
Aztán végül meg ultrahangozott.Megkérdeztem tőle,hogy ha lehet látni a baba nemét,akkor legyen szives mondja már meg.
Erre ő: persze majd az is meg fogom mondani,hogy hány kilóval megszületni,nem?
Annyira bunkók tudnak lenni,sírva jöttem ki a rendelőből.Miért válasszák ezt a szakmát,azt sem hagyják,hogy élvezze a terhességét egy kismama.
Ja és még annyi,hogy aztán ez a doki beszélgetett egy másik kismamával,akinek ő volt a fogadott orvosa.Mondanom sem kell,majdhogy nem csöpögött a nyál a szájából,mintha két különböző ember lett volna.Pénz,pénz,pénz.... :(
válasza:
válasza:Igazából én most a 6. hét felé közeledve úgy érzem, hogy úgy kiosztottam volna mindegyik orvost, hogy nem álltak volna meg előttem. Egyrészt mert ember vagyok és igenis kiszolgáltatott helyzetben, ha hozzá kell mennem és bánjon velem EMBER-ként, ne NYŰG-ként.
Én értem, hogy vannak rosszabb napjaik, de basszus töltsék ki máson, ne a betegen.
Tudjátok én mindig azt mondom, hogyha én nem engedhetem meg magamnak egy közhivatalban, hogy kutyaként beszéljek emberekkel (sokszor nagyon értetlenek), mert biztos legalább fegyelmit kapnék, akkor igenis elvárom, hogy az orvos, aki a legintimebb és féltve őrzött testrészeimet is láthatja, kitapinthatja, megfoghatja, normálisan viszonyuljon hozzám. Szóval én lazán beköptem volna a főnökének (kértem volna a főnöke nevét).
Egyébként meg az ember honnan tudja az első terhessége alatt, hogy mit is kellene éreznie? Egy férfi meg ne mondja meg, hogy mit is kéne :)
válasza:Szt Imre kórház ügyelet, este 7re mentünk be, mert a 8. héten elkezdtem barnázni. Előtte felhívtuk nap közben a kórházat, ők javasolták, hogy az ügyeletre jöjjünk. A doki 2,5 órát váratott minket, rajtam kívül még egy 32 hetes vérző kismamát. Nekem szerencsére addigra már elmúlóban volt a vérzés de mivel voltak előzmények, jobbnak láttuk bemenni.
A doki először kiosztott, hogy mégis mit keresünk itt, létezik szakrendelés, miért nem oda mentünk, mit keresünk itt fél 10kor este. Miután látszott, hogy minden rendben közölte, hogy a felesleges aggódásommal tönkre fogom tenni a gyerekem életét (ja és ez még csak egy szövetcsomó nem baba!!!) Én majdnem pofán röhögtem. Előtte utánaolvastunk a dokinak mert mondták, hogy ő lesz az ügyeletes, tapló bunkó parasztnak írták le, hát az is... Finoman szólva elküldött. ((Korábban viszont itt műtöttek, akkor csak és kizárólag pozitív tapasztalataim voltak mindenkivel, pedig az utcáról estem be mint kiderült súlyos gonddal...))
Másnap hazautaztam vidékre a saját dokimhoz akinél szülni is fogok, szó nélkül felírta a hormonpótlást. Szerencsére minden ok azóta is.
33+6 hkm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!