Mi a baj azzal ha kis korkülönbség van a gyerekek közt?

Egyébként nekem az egyik házban lakó néni kérdezte a második gyereknél, hogy fiú-e. Mondom nem, lány ő is. Erre ő: - Nem baj!

Én: -Már miért lenne baj???

Ő: - Hát ezt mondom!! Hogy nem baj ha lány!

Az első ikres vagyok. Nem azt mondtam hogy könnyű, és tényleg egyedül vagyok velük, és hulla vagyok néha, de ezzel az ésszel és tapasztalattal ha csak egy lenne a lányom mellett simán mindent bírnék.

És az enyémek már most játszanak együtt, nagyon aranyosak és pl vasárnap egész délelőtt egy hangjuk nem volt, együtt elvolt a három kicsi. Ha nagyobb lenne a korkülönbség, nem lenne ez.

Szóval ne törődj másokkal, te tudod mit akarsz és mit bírsz.

:-)

Másik ikres: nem könnyű, nem is ezt mondtam. Az eleje katasztrófa is volt néha, de most sokkal jobb!!!! A fiúk ketten is szépen eljátszanak, de gondolom ezt te is tapasztaltad annak idején. Ha annyi idős lesz a legkisebbed, ő is beállt, bár már lehet sok lesz a korkül.

Hugom is 5 évvel fiatalabb nálam, inkább az anyja voltam, sokszor vigyáztam rá.

A két első gyerekem (fiúk) között egy év és egy nap van. Nagyon nehéz volt eleinte, de megérte, csodájára jár mindenki, mennyire jó a kapcsolat közöttük, teljesen egy hullámhosszon vannak, még most is, pedig a kisebbik már nem velünk lakik( 22, 21 évesek. Aztán a 2 lányom között is 1 év és 2 hét lett, de az már nem volt olyan nehéz, sőt, meg sem éreztem. Az egyről a 2-re sokkal nehezebb volt, mint a 4-ről az 5-re :))))

Szal én kis korkülönbség párti vagyok, az az igazi!!!!

Először is gratulálok a második picihez!

Nekem van példám hogy miért "nem jó" a kis korkülönbség.Férjem és húga között bő egy év a korkülönbség, és elég érdekes a viszonyuk(sajnos).Mindig versengenek hogy kinek van több, jobb, nem tisztelik egymást.Nem tetszik ez a fajta viszony.Köztem és tesóm között hét év van, és nagyon felnézek a bátyjámra, tisztelem őt, szeretem, sosem irigykedünk egymásra.Sokat köszönhetek neki.Persze tudom nem csak az éveken múlik, és biztos van akinél bejön, és jobb a kapcsolat mint a pároméknál.Én is min. öt évet akarok a két gyereke között, hamarabb semmiképp sem.A fiam lassan dackorszakát éli, amúgy is erős természet, nem jó alvó, örökmozgó.Nem vágyok mellé még másik babára, pont kielégít így engem most ez az egy gyerekes élet.Szeretném hármasban kiélvezni kicsit az életet, tehát így kirándulni, nyaralni.Lassan megyek vissza dolgozni, hogy anyagilag is össze szedjük magunkat.

Én nem ítélem el aki kis korkülönséget vállal, sőt, tiszteletem:-)