Mi a baj azzal ha kis korkülönbség van a gyerekek közt?

Na igen, az eleje általában nem fáklyásmenet. De sok függ a gyerekek habitusától is, szóval kár előre aggódni. Ne is törődj velük, nem ér annyit az egész ,hogy felmérgesítsd magadat miattuk.

nekem 17 hónap lett köztük, nálam is szörnyülködtek, de ilyen az emberi természet, mindig találnak valamit amin csámcsoghatnak...

nálunk 17 hónap van a kettő fiunk között. most 3 éves és 19 hónapos a kicsi.

engem is mindenki riogatott hogy jaj milyen nehéz lesz, stb.... de én megmutattam hogy KÖNNYŰ is lehet ez :)

ne foglalkozz velük!irigyek :)

Kismamaként én is csodálkoztam, hogy miért sajnálnak. Mostmár értem:)

Kisfiam dackorszakos korát éli éppen, 2,5 éves.

Kevesebb idő jut egyre, főleg, ha semmi segítséged nincs/nem lesz.

Röviden: nehéz két pici gyermekkel lássuk be. Aki nem ezt mondja, az egy kicsikét füllent:)

Majd meglátod, hogy mondjuk az újszülött babád épp visít, a nagyobbik esetleg felébred rá vagy nem egyszerre alszanak és te nemhogy pihenni nem tudsz, de a háztartást is kell valamikor vezetni és azért ez fárasztó tud ám lenni.

Én este 10kor tudok magammal foglalkozni, mert ilyenkor már alszanak.

A szoptatás is sok energiát elvesz, a másik után rohangálni, mert a játszótéren épp a mászókára mászik egy pillanat alatt fel.

És sorolhatnék számtalan példát, amik apróságok, de összességében nagyon fárasztó a két kicsivel a mindennap.

Majd meglátod:)

Sőt, a terhesség vége sem lesz könnyű!

22:07-es vagyok. Azt azért hozzáteszem, hogy a nagyfiúval sokat kell kórházba, orvoshoz, vizsgálatokra járni, mert betegen született. Most fogják újból műteni a koponyáját.

Talán ezért is vagyok ennyire fáradt, kimerült.

Valóban sokat számít a habitus is.

Én nem nézem le, és nem sajnálom le a babakocsis kismamákat, egyszerűen csak belegondolok a saját példámba... (amit nyugodtan le lehet pontozni)

Ez bizonyára egy egyedi eset, de köztem, és a nővérem között is alig 1,5 év van, és amióta az eszemet tudom, szörnyű a viszonyunk. Egyszerre mentünk oviba, ahol engem beválogattak a néptánccsoportba, őt nem. Iskolában mindig jobb jegyeim voltak, mint neki. Jobb lett az érettségim, előbb lett nyelvvizsgám, stb. Ő ezt a mai napig nem tudja nekem megbocsátani, hiszen én "csak a második vagyok".

Mostanra csak jobban eldurvult a helyzet, és tudod úgy vagyok vele, hogyha 1-2 évvel több lenne köztünk, nem történtek volna ennyire egyszerre a dolgok, egyszerűbb lett volna mindkettőnknek.

Ez persze (nagyon remélem) nem mindennapi történet, és a többi 'egypelenkás' tesó jól kijön a hétköznapi életben, de mivel én pórul jártam, tuti lesz 3 év minimum a gyermekeim között.

Engem is szinte mindenki lesajnált, sőt, most is.

14 hós volt a lányom mikor kiderült hogy ikreket várok. 2,5 múlt a lányom, 10 hósak a fiaim. El sem tudnám képzelni máshogy, és szerintem aki lesajnál, az csak irigykedik, mert van mire!! :-))

Boldog babázást és babavárást!

22:31-es nehogy azt mondd hogy könnyü dolgod van neked, föleg segítség nélkül!!!, és hidd el én nem irigykedek az én ikreim 5 évesek, és van még egy 2 hós babám!

Kedves kédezö:

én is igy voltam ezzel, amikor a 3. gyerekemet vártam hallottam ilyen kijelentéseket, de ne vedd annyira a szivedre, tapasztalt anyukák tudják hogy nem leányálom ami most rád vár, de attól te lehetsz a legboldogabb ember a világon, akárcsak én:)))

Szerintem nem lenéznek, csak tudják hogy nem könnyű egy picivel és egy kicsivel. Az én lányaim között 1,5 év van, segítségem is volt. És igen, nehéz, főleg az eleje.

Most viszont nagyon jó már, a lányok jól eljátszanak, tudunk programokat szervezni, nincs probléma hogy egy 3 évest és egy kiskamaszt is egyszerre szórakoztassak. Ráadásul mind a kettő másban tehetséges, így ha van is valami miatt kesergés, pillanatok alatt meg lehet vigasztalni azzal, amiben ő jó.

Van, aki jóindulatúan sajnál-aki tudja, hogy két picivel tényleg nehéz. És van, aki lesajnál, akármi van. Ha nem azért mert kicsi a korkülönbség, akkor azért mert nagy. Vagy azért mert nem fiú, vagy azért mert egyneműek a gyerekek, vagy azért mert nem. Ezekkel meg nem kell foglalkozni.

Egyébként két picivel tényleg nagyon nehéz az elején. De megéri! És onnantól, hogy a pici is eléri a kb 1,5-2 éves kort, már könnyebb. Szerintem.

Én gratulálok!