Aki a "mindegy, csak egészséges legyen" elvet vallja, ettől függetlenül várta, hogy megtudja végre milyen nemű a babája?

Én mindenképpen lányt szerettem volna, a párom meg kisfiút.

Lányunk lesz kb. 3 hét múlva :)

Mind a ketten vártuk, hogy kiderüljön végre fiú vagy lány van a szívem alatt! Kb. 5-6 hónapos korában tudtuk meg, addig 'titkolta'.

Tény, hogy 'mindegy csak egészséges legyen'. Mindenki ezt mondja! De szerintem ez egy alapvető dolog, mármint, hogy EGÉSZSÉGES legyen. Mindenki ezt szeretné, erre vágyik.

Emellett meg jó érzés 'izgulni', hogy milyen lesz a baba neme!

Még a kapcsolatunk legelején választottunk neveket brahiból, ennek jó 10 éve. Valahogy/valamiért úgy gondoltuk, hogy nekünk CSAKIS fiunk lehet, el se tudtuk képzelni, hogy esetleg lány, meg voltunk győződve róla hogy mi fiús szülők leszünk. Az érdeklődési körünk, szokásaink, habitusunk stb alapján is ez passzolt volna, és nem csak szerintünk, hanem amikor várandós lettemn, mindenki fiút is tippelt nekünk.

Aztán a 14. héten derült égből villámcsapásként átestem egy életmentő műtéten, nem sok esély volt réá, de végül a baba is megmaradt. Akkor azt mondtam, hogy mostmár TÖKMINDEGY. Csak ne ártson neki a stressz, a trauma, a rengeteg gyógyszer... Addig nem mutatta magát, ezután az összes vizsgálaton előre kikötöttem, hogy nem is szeretném előre tudni. És nekem akkor már tényleg totál mindegy volt hogy fiú-e vagy lány. Annyira kapaszkodott belém és a kis életébe, hogy tudtam, akárhogy is lesz, jó lesz úgy.

Lányunk lett, korababaként, de makkegészésgesen született. Igazi vagány csajszi, egy vadócba oltott ízig vérig nőci. Nemsoká tölti a 3 évet.

A másodiknál sem akartam előre tudni, valahogy úgy voltam vele, hogy legyen meg a misztérium, legalább ennyi maradjon meg ebben az agyonszabályozott és agyonellenőrzött világban. De a 12. heti UH-n annyira egyértelműen látszott a felszerelése, hogy teljesen nyilvánvaló volt a mivolta, mondta is a doki, hogy vagy ne nézzek a monitorra egyáltalán, vagy készüljek fel hogy megdől a kívánságom a meglepi-gyerekkel kapcsolatban.

Odazéztem :-) Tényleg fiú lett.

nanáááá :)

én úgy gondoltam, nekem csak lányom lehet. el sem bírtam képzelni hogy fiam legyen. a férjem volt olyan hogy : mindegy, csak egészséges legyen...és ő tényleg úgy is gondotla. nem vágyott sem fiúra, sem lányra, azaz úgy értve hogy nem volt fixa ideája.

mikor a doki 12 hetesen megkérdezte megkisérelje e meglesni, annyira féltem hogy fiút fog mondani hogy azt mondtam: még ne doktorúr, hagy legyen még egy kis reményem....a 18hetes genetikán mondták meg biztosra hogy.....LÁNY!!!!! :DDD repültem a föld felett.

most lassan 11 hónapos lesz a manócskánk, és hálás vagyok a sorsnak hogy meghallgatta kérésemet...amellett hogy legyen egészséges(sajnos még nem teljesen az, de jó uton haladunk)

nekem teljesen mindegy volt, hogy mi lesz csak egészséges legyen. ettől függetlenül persze kíváncsi voltma, de ugyanúgy örültem, hogy lány az első, mintha fiú lett volna. és most is mindegy volt, és örültem hogy fiú. :)

talán a ruhák szempontjából jobb lett volna ha lány, de amúgy mindegy.

az elsőnél nagyon lányt vártam, el sem tudtam képzelni, hogy fiam legyen. persze fiam lett...:D

annyira de annyira imádom, hogy el sem tudom képzelni, hogy lányom legyen, még pár hét és kiderül ki van a pocakban. februárban már elveszítettünk egy babát, szóval tényleg teljesen mindegy csak semmi gond ne legyen. ha fiú, ha lány imádni fogjuk.