Nagyon nyugodt kismamik? Ti hogy csináljátok?

Nézd, gondolom első terhesség, ez természetes szerintem. Vannak dolgok, amik felett nem szabad elsiklani, inkább kérdezz, mint hogy baj legyen. Bármi kis furcsaságot észlelsz, amire nincs ésszerű magyarázat nyugodtan hívd az orvosod. Ez a dolga, nem fog kinevetni.

Én is nagyon tudatlannak érzem magam e téren, kiskorom óta nem volt terhes nő a környezetemben. Vettem könyveket, fórumokat böngészek, ez sokat segít.

Szerintem természetes, ha valaki fél az ismeretlentől, de azért túlaggódni se kell minden apróságot.

Boldog, nyugodt babavárást kívánok neked!

16 hetes kismama

Szerintem aki első babánál első terhességnél halál nyugodt és minden ilyesmire nem izgul rá az vagy hazudik v. festi magát.

többedik terhességnél már érthető a nyugalom de elsőre... biztos nagyon kevés kismama siklik át az ilyen tünetek felett.

Te is teljsesn normális nő vagy! Annyira pici még a babád, az agyad már tudja hogy terhes vagy, de fölfogni hogy ez mit is jelent, még nemigazán tudod, nincs ebben semmi különös.

Amíg a 12. heti ultrahangon azt nem mondják, hogy minden oké (ha csináltatsz kombinált tesztet, akkor ott), addig a végletek közt fogsz hányódni. Nekem volt olyan barátnőm is, aki az AFp-ig alig merte valakinek elmondani, hogy terhes, annyira izgult.

A fiam 3,5 év próbálkozás után inszeminációval fogant. Annyira akartuk ezt a babát, hogy hegyeket lettem volna képes megmozgatni érte.

Nagyon jól voltam, össz. 3x hánytam a 9 hónap alatt, szinte semmit sem híztam, egy napot nem voltam táppénzen stb. Így könnyű jól érezni magamat, ha mondjuk nyitott méhszájjal félidőtől feküldnöm kellett volna, vagy napi 4x inzulinozni magam mint a barátnőim, biztos nem lettem volna olyan nyugodt.

A kicsi most 16 hónapos, és ő is nagyon nyugodt, szemlélődő kikölyök.

Gondtalan babavárást, könnyű szülést és sok tejet kívánok!

Köszi! Aranyosak vagytok!

Mindig attól félek,hogy tényleg bevonzom a bajt! De egyszerűen nagyon nehéz másra gondolni.

Amikor már kezdeném "élvezni" és elhinni,hogy oké babát várok, akkor mindig megszólal egy csengő, hogy ne örüljek korán, ne igyak előre a medve bőrére! Olyan rossz ez!

De az nyugtató, hogy nem csak én vagyok ezzel így!

majd elmúlik. nem tudsz kilenc hónapot végigizgulni, mert megbolondulsz. egy idő után szerintem az agy önvédelemből kikapcsol - nem azt mondom, hogy nem fogsz aggódni, de nem minden nap. másrészt pedig az első időben egy csomó minden szokatlan, minden új dolog ijesztő. de egy-két-három hónap után kitapasztalod, hogy a hasszúrkálás nem jelent bajt, akkor ezen már nem izgulsz. persze jönnek újabbak, amin lehet majd izgulni - teljesen természetes. kicsit nyugodtabb időszak következik, amikor el kezd mozogni és érzed, de akkor meg majd lesznek olyan napok amikor nem érzed, vagy kevesebbet mozog, akkor azért izgulsz majd. ez ilyen.

én az első 12 hetet nagyon megszenvedtem, iszonyú sokat aggódtam én is, de utána valahogy könnyebb lett. persze még ma is vannak paráim, de 1-2 napig rágom magam rajta, aztán hagyom a francba. egyetlen egy dolgot befolyásol az idegeskedésem: az én közérzetemet. de ha valami baj történik, azon nem tudok túlaggódással változtatni.

én is ilyen vagyok. Öt hetes lettem ma, és még két hét van az első vizsgálatig. És állandóan kiborulok, hogy kidrül, újabb és újabb emberek tudták meg, ahelyett hogy gondtalanul örülnék, és nem gondolnék rosszra.

Egyébként is gyakran kiborulok mostanában, gondolom a hormonok miatt.