Van itt olyan valaki, akit nagyon sok stressz ért terhessége folyamán? Segítség kellene.

Nekem a terhességem alatt volt nagyon beteg a férjem,hat héttel a szülés után halt meg.

A babára koncentrálj,és próbáld a bajokat erős akarattal " elfelejteni".

Nálunk ugyan haláleset nem volt, de volt 12. uh-n elmért nyaki redő, bunkó orvos, aki közölte, hogy el kell vetetnünk a gyereket, utána az agykamrában láttak tágulatot, majd kevés illetve 2 nappal később túl sok magzatvíz, a 21. héttől toxikózis, az utolsó hetekben kórházban fekvés emiatt, otthon egy 16 hónapos kicsi, aki utánam sírt éjjel-nappal, közben apu strokeot kapott, kórházba került, lebénult az egyik oldalára, nem tudott beszélni sem. Szóval mozgalmas volt a terhességem és tényleg a szó legszorosabb értelmében terhes voltam. Éjjelente halkan bőgtem, hogy legalább az, aki alszik tudjon is aludni. A párom volt az, aki minden akadályt leküzdve mellettem volt, influenzaszezon miatti kórházi zárlat ellenére este 10-kor is ott ült mellettem a folyosón és odabújhattam hozzá. Ez mindennél többet jelentett akkor. Olyankor elmúltak a keményedések, a baba megnyugodott, meg én is.

Aztán lett egy teljesen egészséges és hihetetlenül nyugodt, állandóan mosolygó gyerekünk, apu is felépült nagyjából, a mi kapcsolatunk a párommal pedig még erősebb lett.

hiába mondom, hogy pihenj, lazulj el, nekem is mondták, meg sem hallottam. Akkor próbáltam minél jobban feltöltődni, amikor a párom mellettem volt. Azt hiszem, olyankor átmentem energiavámpírba, de ez őt a legkevésbé sem zavarta és ez nagyon sokat segített. Vége lesz ennek az időszaknak is, meglátod!

Én félidős terhes voltam, amikor kiderült, hogy anyukámnak, akivel nagyon jó a kapcsolatom, rosszindulatú daganat van a mellében. Hideg zuhany volt az egész családnak. Borzasztó volt az utána következő időszak. Rengeteg átsírt éjszaka van mögöttem. Nem tudtam aludni, gyomorgörcsöm volt. Ha nem anyukám miatt aggódtam, akkor a kisbabám miatt, hogy ezzel a stresszel vajon mennyit ártok neki? De nem tudtam mit tenni. Háromszor műtötték anyukámat, mindegyik után 2 hetet kellett várni a szövettanra. Nagyon rossz idegállapotban voltam. Közben a 32 hetes UH-n azt mondták, nem fejlődik megfelelő ütemben a babám. Kb. 3 héttel volt elmaradva. Akkor kb. 2000 gr-nak kellett volna lennie, ő volt kb. 1400gr. Karácsony első napján be kellett feküdnöm a kórházba egy 10 napos infúziókúrára, hogy a lepény keringését kicsit támogassa. Először a szülőszobára kerültem megfigyelésre, mert nem volt teljesen jó az NST. Úgyhogy a karácsonyi ebédet (káposztás tészta) a szülőágyon ettem meg. Már van egy 5 éves kislányom és egy 3 éves kisfiam, így még nehezebb volt a bennlét. Miután hazaengedtek, 2-3naponta kellett UH-ra és NST-re járnom egészen szülésig. Közben a családom arra a fantasztikus következtetésre jutott, hogy biztos fogyózom, azért nem növekszik a baba... Gondolhatod, ez hogyan esett nekem. De betudtam annak, hogy anyukám betegsége miatt mindenki sokkal érzékenyebb.

Ezek után alig vártam, hogy megszülessem a kislányom és lássam, nincs semmi baja. Rettegtem attól, hogy akaratomon kívül ártottam neki.

Végül 4 nappal hamarabb megszületett a kislányom. 3250 gr lett a súlya. A lényeg pedig: Makkegészséges!

Ma már 9 hetes és ilyen kiegyensúlyozott, nyugodt babát még nem láttam! Mindig mondom, hogy Ő egy igazi Csodababa! Nagyon keveset sír, akkor is pár perc. Viszont rengeteget mosolyog. Elég hozzászólni, és már fülig ér a szája. Teljesen el vagyok olvadva tőle. A testvérei is imádják. Ennyi viszontagság után remélni nem mertem, hogy ilyen könnyű legyen vele. Közben anyukám már sugárterápiára jár, amit szeencsére jól visel. Már nem sok kezelés van hátra. Reméljük, utána már csak kontrollra kell járnia.

Így utólag biztos vagyok benne, hogy a stressz miatt nem növekedett megfelelőlen a picurom. Azt mondták, a méhlepény keringésével volt gond. Szülés után a dokim megnézte és azt mondta, infarktusos részek vannak rajta...

De végig próbáltam ezt úgy felfogni, hogy nem baj, ha kicsike, majd megnő, csak baja ne legyen. Szerencsére minden rendben vele. Ő egy igazi kis tündér.

Sok erőt kívánok neked ehhez a nehéz időszakhoz, bár nem tudom, miről van nálatok szó. A kisbabád jó helyed van és minden rendben vele. Majd meglátod, micsoda megkönnyebbülés lesz őt a karodban tartani.

szia

engem nagyon nagy trauma ért a terhességem alatt, az első terhességem során is voltak komoly gondok(sőt olyanok is, amiket csak utólag tudtam meg). nekem azt mondta a pszichiáter, hogy a baba nagyon védve van ott bent és nem jut el hozzá a stressz, de én ezt nem így látom. nekem sem fejlődött megfelelően, mint az előttem válaszolónak, le volt maradva 2-3 héttel, kicsi súllyal született, de egészséges. sajnos én még néha dohányoztam is a trauma miatt:(

bocsánat, hogy segíteni nem tudok, csak megosztottam veled, hogy lásd, nem vagy egyedül ezzel.