Mit csináltál a 2év körüli kisgyerekeddel amíg te kórházban voltál?

Teljesen megértelek,de sajnos úgy tűnik nem tudsz változtatni a tényen.

És a kisfiad a lehető legjobb helyen és a legjobb kezekben lesz.

Amivel tudod könnyíteni,hogy telefonon beszéltek akár naponta többször is,és az apukája pedig gyakran emleget neki téged. Továbbá fényképek lehetnek nálad is és náluk is rólad,így apuka el is tudja okosan magyarázni,hogy anya miért van távol (doktorbácsi meggyógyítja a lábát ...stb - mindegy hogy mit gyógyít)

Sok erőt kívánok neked!

Nem hiszem hogy segítettem ezzel,de azért remélem átvészelitek.

Apa szabit vett ki. Pont. Kétszer bejött látogatóba, na az rosszabb volt.

Egy hétig voltunk bent a lányzóval, ki kellett bírni a nagy nélkül. Itthon igyekszem vele lenni, amikor hagyja magát dajkálni.

17 hós volt a nagyobb, 4 éjszakát/5napot voltam bent mikor a kicsi született. Anyukámmal volt a nagyobb, naponta 2x beszéltünk telefonon (akkor ő már mondatokban beszélt, szóval lehetett vele csacsogni), és sokkal jobban bírta, mint remélni mertem volna. Konkrétan: irtó jól érezte magát a mamival és eszébe se jutott hiányolni, szerintem nekem jobban hiányzott ő, mint neki én. Hozzáteszem, nagyon jó és szoros a kapcsolata a mamival, gyakran alszik is nála stb.

Szóval a legjobb kezekben tudtam és nekem ez sokat segített, hogy tudtam, h jól érzi magát, ugyanúgy gondoskodnak róla mint én tenném. Ez kicsit megkönnyítette az egészet számomra. Amikor beszéltünk, mindig igyekeztem könnyed lenni, és csak utána bőgtem, mert rettentően hiányzott. Mi úgy egyeztünk meg, hogy nem jön be, és nem bánom, hogy így tettünk, szerintem felkavarta volna. Vittem fényképet róla, meg a telefonomban is volt pár kép, azt nézegettem. Nagyon fura érzés volt, hogy nincs mellettem, igyekeztem az újszülöttel lekötni magamat, és rá irányítani az összes figyelmemet... nem nagyon sikerült, állandóan a lányom járt a fejemben.

mikor hazakerültem, olyan lett, mint az árnyékom. Addig is nagyon kötődött hozzám, bújós volt mindig is, de most egyenesen "levakarhatatlan" lett hónapokig. Állandóan simogatott, bújt, ölelgetett, egy méterre se tágított. Aztán lassacskán visszaállt a rend, és mikor először mondta magától, hogy szeretne a maminál aludni, boldogan engedtem.